“Uj” kihívások felé (a név intő jel)

Mese Uj Péterről és az Indexről A magyar webes újságírás egyik vezető orgánuma (a kettő közül) fennállásának röpke tizenhárom éve alatt igen sok különös kalandon ment keresztül. Miközben megküzdött ellenségeivel, volt része csodás átváltozásokban, és számos varázseszköz állt rendelkezésére. Közben persze szüksége volt saját bátorságára, agyafúrtságára is, míg végül elnyerte jutalmát, a fele királyságot (a másik fele az Origóé). Az elmúlt év különösen sok nehézséggel járt, de az idei, a tizenharmadik remélhetőleg ismét szerencsét hoz az Indexnek. Bár a régi szereplők szinte egytől egyig távoztak, a mese folytatódik. A SZEREPLŐK Nyírő András – történész-szociológus, lapalapító, médiaszakértő Uj Péter (UP) – újságíró, online lapszerkesztő, alapító Gerényi Gábor – informatikus, újságíró, lapalapító Baksa Roland, Bede Márton, Bodoky Tamás, Kiss Bori, Mihancsik Zsófia, Szlankó Bálint, Tóta W. Árpád... (és még sokan mások) – újságírók Kőrösi Ákos Zsolt, Szőllősi Gábor, Spéder Zoltán (és mások) – laptulajdonosok Továbbá webdizájnerek, informatikusok, technikusok, fotósok és videósok, szerkesztők, rovatvezetők, publicisták, ügyvezetők, részvényesek, fórumozók, bloggerek, kommentelők, drukkerek és ellendrukkerek... – és persze a mindenkori olvasók A TÖRTÉNET Minden az Internettóval kezdődött, melyet Nyírő András (aki a rendszerváltás idején politikatörténeti CD-ROM-ok kiadásában utazott) és csapata hozott létre még a web hőskorában, 1994-ben. A kezdetben csak statikus html-lapokból álló webhelyet sikerült néhány év alatt a legnépszerűbb hazai hírportállá és egyben interaktív telekommunikációs eszközzé változtatniuk. Mit is jelentett ez pontosan? Például, hogy ún. fórumokat alakítottak, köztük a Törzsasztalt, mely állítólag máig az egyik leglátogatottabb magyar online véleménycserélő hely. Továbbá: politikai vitákat kezdeményeztek (A hét kérdése), online áruházat nyitottak, vidéki mutációkat indítottak, online interjúkat szerveztek (a Horn Gyula iránti tömeges érdeklődés lefagyasztotta a szervert – azóta ez médiatörténeti toposszá vált, és ilyen toposzok szép számmal bukkannak fel történetünk során), cyber szlengszótárat szerkesztettek... stb. Szóval önállóan létrehoztak valami egészen újat. Szegények voltak, de szabadok, ők voltak az internetes tartalomszolgáltatásban a magyar élcsapat, ahogy angol nyelvterületen a Wired. Csak utánuk jött az [origo] – leánykori nevén MatávNet –, aminek viszont mindjárt az elején sokkal több pénze volt. Az Internettóból jött létre az Index 1999-ben, amikor Nyírő András, Uj Péter és Gerényi Gábor megpróbálták a kivásárolni a lapot, ami időközben szépen kikerekedett, és amit a saját szellemi tulajdonuknak tekintettek. A valódi tulajdonos mérgében elbocsátotta őket, ők azonban átmentek a Maros étterembe az egész szerkesztőséggel egyetemben, és megalapították az Indexet. A lap mögött akkor már az Index.hu Részvénytársaság állt, több tulajdonossal, 50 millió forintos törzstőkével. Telt-múlt az idő, de néhány hónap sem telt el, és megint összerúgták a port, aminek az lett a következménye, hogy most Nyírő András távozott a laptól. (Nyírő: „Már nem érdekel az internet annyira, oda jutottam vele, mint ’94 körül a CD-ROM-mal: mindent megcsináltam, amit akartam.” UP: „András személyi kultuszban nyomult: begőzölt, megsértődött, nem tudtuk megoldani a szituációt.” „Nélküle nem jött volna létre az Index, de a távozása óta jobban megy a munka: három hónap alatt megdupláztuk az olvasótáborunkat.”) Ekkor UP lett a főszerkesztő. Az Index rohamosan fejlődött, hirdetői is bőven akadtak. A közönség széles körben elfogadta, megszokták kissé karcos stílusát, és már a hagyományos médiában is gyakran hivatkoztak rá. Vissza a múltba Hogy milyen volt az Index az alapítástól napjainkig, arra szinte mindenki emlékszik Magyarországon, aki újságot olvas – beleértve a gyerekeket is, akik már eleve ebbe születtek –, hisz alig egy évtized telt el azóta. Ezalatt teljesen átalakultak az információszerzési szokások: mára az internet mindent visz. Erre mondják, hogy „jókor voltak jó helyen”. Ha egy varázstükör segítségével megnézhetnénk az Index régi számait, láthatnánk, hogyan változott a lap arculata. És lám, ma már ez sem probléma! Az időgép – Wayback Machine – megmutatja nekünk: 2000. november 9., csütörtök – Tivadar, 2001. március 1., csütörtök – Albin, 2003. május 23., péntek – Dezsõ, 2004. augusztus 15., vasárnap – Mária, 2007. július 1., vasárnap – Tihamér, Annamária stb. „A forradalom felfalja saját gyermekeit” Megint egy zsurnalisztikai közhely, ami ide kívánkozik... Mert eddig nagyjából egyenletesen halad a mese. Az Index nyereséges vállalkozás lett, miközben „egy korosztály igazodási pontjává vált” . Profi tartalomszolgáltató, mértékadó hírforrás, ugyanakkor fontos médiapiaci, utóbb tőzsdei szereplő. Mára megemelt törzstőkével és véleményformáló újságírókkal, s mint ilyen, politikai kapcsolatokkal is bír, de legalábbis komoly befolyása van a politikára – ez tagadhatatlan. De mi jöhet ezután? Meddig maradhat meg egy szervezet az „élcsapat” státuszban? Törvényszerű-e, hogy az avantgarde előbb-utóbb akademizálódik, a makacs újítók pedig kiszorulnak a csapatból, és ismét territóriumot kell foglalniuk? Az idő kereke gyorsan, néha pedig még gyorsabban forog. 2010-ben sok minden történt az Index háza táján, mígnem 2011 őszén egymásra torlódtak az események. „Múlt hétfőn Uj Péter főszerkesztő jelentette be távozását, előtte Kardos Gábor ügyvezető, Tóta W. Árpád publicista, korábban Vaszily Miklós vezérigazgató, Barczi Imre, a Blog.hu alapítója, Illés A. Etele vezető dizájner és még számos munkatárs távozott. Mi folyik az Indexnél? Valóban politikai nyomás nehezedik a tulajdonoson, Spéder Zoltánon keresztül a szerkesztőségre?” A kérdésre, hogy éri-e kormányzati befolyás az Indexet, a belső munkatársak egyike tömören azt válaszolja: „Éri.” Ugyanő így írja le a szerkesztőség tagjainak megváltozott helyzetét: „Az Index már nem úttörõcsapat, mint tíz éve volt. Gyerekek születtek, lakáshiteleket, sérvkötõt kell fizetni. Ma már senki nem ugrál.” A pontot az i(ndex)-re kétségtelenül az tette fel, hogy 2011. szeptember 30-án „saját elhatározásból, közös megegyezéssel” távozott a laptól Uj Péter. Hiszen ő legalább olyan karizmatikus egyénisége volt az Indexnek, mint Nyírő András az Internettónak. UP azonban továbbra is tagja maradt az Index.hu Zrt. igazgatóságának. Uj Péter tehát úgy döntött, új utakra tér. A név intő jel. Ám az Index történetének itt még nincs vége. Ez a pont még nem az a pont. Mindössze annyi történt, hogy változott a főszerkesztő személye. Vagy mégsem csak ennyi? Jó lenne – legalább részben – megérteni, mi vezetett ide, és mi következik ebből, ezért itt lassítsuk le egy kicsit az időgépet. UP lemondása és az azt megelőző események szinte az egész magyar sajtót felbolygatták. Sokan tudni vélték, hogy... Minden szereplő és minden fontosabb orgánum megírta a maga változatát, s ezek gyakran ellentmondtak egymásnak. Az események alkalmat kínáltak arra is, hogy a sajtó – egy vezető lap példáján okulva – most önmagával foglalkozzon. Alább idézünk néhány akkori véleményt az Indexről, a fő problémák köré csoportosítva. A KONFLIKTUS(OK) Cenzúra A konkrét esetekről, amikor felülről belenyúltak a lapba, nagyon különbözőek a nyilatkozatok. „A választások idején tényleg volt egy kis idegesség”... „Tíznél kevesebb” ilyen alkalom volt... Ha Uj Péter nem lett volna, „nem tíz, hanem ötven” ilyen eset lett volna... Nincs is semmi probléma, az egészet a sajtó fújja fel... „Spéder […] igyekszik mindent saját maga ellenőrizni és kézbe fogni, a beosztottait pedig megpróbálja végrehajtói szinten tartani.” A tulajdonos „egyre jobban ráérzett arra, hogy mi az, ami tetszik egyes kormányzati szereplőknek”. „Tavaly [2010] őszre-télre nagyon megromlott a hangulat. A főszerkesztő végül a Nagymező utcai Instantba hívta össze a szerkesztőket [...], hogy bemutassa, mit akar a tulajdonos. Az írásos anyag a Simicska Lajos Stratégiai Ballisztikus Tartalomelhárító Rendszer nevet kapta. [...] Többen azonnal fölmondást helyeztek kilátásba. A főszerkesztő itt állítólag kijelentette, hogy lemondott a lap megmentéséről, nem fog együttműködni a tulajdonossal, csak időhúzásra játszik, hátha még megveszi valaki az Indexet. A munkatársak felemlegették Uj Péter karácsonyi bulin elmondott beszédét is, ami gyakorlatilag temetési beszédnek is elment volna. Év eleje óta Uj Péter szinte nem is vett részt a szerkesztőség munkájában, volt, aki szerint apatikussá vált, mások azt gondolták, valamiféle megoldáson – menekülésen, új lap létrehozásán – törte a fejét. [...] További kulcsemberek hagyták ott a céget [...], majd augusztusban Kardos Gábor ügyvezető is felállt. [...] A bejelentéskor Uj Péter a beszámolók szerint elcsukló hangon közölte a szerkesztőséggel: mindennek vége.” Természetesen a tulajdonost is megkérdezték a lapok, de ő nem reagált a – közvetlen irányítással, cenzúrázással kapcsolatos – vádakra. A Közép-európai Média és Kiadói Szolgáltató Zrt. csak egy szűkszavú és általánosságokat pufogtató sajtóközleményben nyilvánította ki az álláspontját. Spéder Zoltán személyét illetően tehát főleg véleményekre, találgatásokra hagyatkozhatunk. Jobboldali beállítottságúnak mondják, s nyilván ez lódítja meg a találgatók fantáziáját (a Fidesz be akarja kebelezni az Indexet?). Annyi biztosan tudható, hogy Spéder elsősorban üzletember, aki valószínűleg a kezelésében lévő médiumok esetében is próbálja a pénzügyi kockázatot minimalizálni, s ennek érdekében a politikai súrlódásokat mérsékelni. Bár ezzel itt épp a vállalkozás sikerét veszélyezteti, lévén szó politikai hírportálról, melynek lételeme a konfliktusos ügyek címlapra vitele. Tehát az ő személye kapcsán továbbra is merülhetnek fel problémák. Az Indexnél – eléggé diplomatikusan – ennyit árultak el a cenzúra kérdéséről: „Nincs veszélyben a szólásszabadság, úgy általában. Az interneten bárki elmondhatja a véleményét szerencsére, csak a felületek változtak meg. Egyébként pl. a blog.hu, az index blogszolgáltatása is teret ad mindenkinek, szinte bármilyen politikai kérdésben.” „Minél fontosabb egy újság, annál többen akarják befolyásolni a tartalmát. Ez általában inkább gazdasági befolyásolási kísérlet. Például telefonál egy hirdető, ha a cégéről valami kedvezőtlen jelenik meg, és azzal fenyeget, hogy visszavonja a hirdetését. Ilyen az Index történetében már a 2000-es évek elejétől volt. Ezeknek a fenyegetéseknek, aki teheti, nem enged. A politikusoknak is gyakori fogása, hogy a nekik nem tetsző médiumokat úgy próbálják meg ellehetetleníteni, hogy megtiltják az állami (vagy nem állami) vállalatoknak, hogy hirdessenek náluk.” Spéder Zoltán mellett a másik problémás személy maga a főhős, Uj Péter – volt. Miért kellett távoznia? Valóban belefáradt, hogy „a testével fogja fel a tulajdonosi ütéseket” , ahogy írták róla? Érdekesek, talán kissé dramatizáltak és nem mindig koherensek a volt főszerkesztő nyilatkozatai a saját lemondásával kapcsolatban. “Sokan úgy gondolják, hogy rettenetes politikai ellentét van köztünk, vagyis próbáltak ilyesmit belemagyarázni a történetbe. Pedig hasonlóan gondolkodunk a politikáról. Az már macerásabb, hogy a politika hogy gondolkodik rólunk.” “Hónapok óta készülök erre a lépésre, elfogyott körülöttem a levegő, kicsi a mozgástér, vannak stratégiai panaszaim. Tizenhat éve csinálom, még az Internettónál kezdtem, amelyből létrejött az Index, a semmiből teremtettünk egy gazdasági és politikai befolyással rendelkező hírportált, aztán ezzel a masztodonnal éppen oda kerültünk, ahová sosem szerettünk volna.” „Az én döntésem [...]. Az érdemeim el vannak ismerve. […] maradjunk a műfaj legfrappánsabb közhelyénél: »úgy érzem, itt az ideje új kihívásokat keresnem«. Közismerten vonzódom az új kihívásokhoz, már pendelyes koromban is új kihívásokkal játszottam a porban. Az óvodában új kihívás volt a jelem. Ellenben a régi kihívásokat nem állhatom. A régi kihívások már egyszerűen nem jelentenek kihívást. Ezért ideje újakat keresni. Rövid, a szerződésemben előírt kényszerpihenő után újrakezdem.” UP és a „helyes írás” Miért nincs az Indexnek olvasószerkesztője? címmel van egy szellemes bejegyzéseCviklinek, azaz Uj Péternek. „Naponta kapok leveleket, hogy »az utóbbi hetekben katasztrofálissá vált« a helyesírási helyzet az Indexen, pedig nem az utóbbi hetekben, mert mindig is az volt. Azt gondoltam már az elejétől, hogy hülyeség volna a hagyományos sajtó pazarló és az újságíró írástudatlanságát feltételező rendszerét átvennünk. Itt a gyorsaság számít, a közvetlenség, az újságíró tanuljon meg helyesen írni, és csókolom” – írja. „Nincsenek meg a szöveggondozás klasszikus munkafázisai – ez nálam program.” Az újságírás vége? Lezsersége mellett újító szellemére jellemzőek UP alábbi gondolatai is, melyek a lemondás előtti hónapokban foglalkoztatták (eltekintve attól, hogy ezek részben a saját akkori, instabil helyzetéből fakadhattak). „Meghalt az internetes újságírás, egyáltalán az újságírás? Lesz-e újságírás 2021-ben? Válságban van a sajtó üzleti modellje. Ki fog fizetni azokért a tartalmakért, amik megjelennek? Az egységnyi tartalomra jutó pénz fogyni fog, amíg egészen el nem fogy. [...] Az újságírók információs monopóliuma, ami ezt a szakmát létrehozta, eltartotta, megszűnt. Az MTI, Reuters fénykorában járt a telexgép, aki mellette ült, az tudta meg először, mi történt. De a köztes ember, a middleman létjogosultsága ma kérdésessé vált. A lapokhoz saját blogoszféra, videomegosztó tartozik, mindez eljelentékteleníti magát az újságot, ami ezáltal önmagát számolja fel. [...] Az újságíró évszázadokon át különböző eseményekről tudósított, de ennek az értéke mára gyakorlatilag a nullával egyenlő. A véleményműfajok is idetartoznak. Mire az újságíró magához tér és előkapja a klaviatúráját, már kint van x blogger álláspontja, és ezek valamilyen szinten orientálják a témában az olvasót... Lecsengett a dolog. A szerkesztés is kicsúszik a professzionális csoportok kezéből. És nem járunk vele rosszul! Semmilyen fontos dologról nem maradunk le. (A másik ilyen osztály a politikusoké, ők szintén furcsán érzik magukat. Érzik a fenyegetettségüket.) [...] Ebben a struktúrában a hirdetés közvetlenül megtalálja a fogyasztót, nincs szükség arra, hogy külön, óriási pénzekkel finanszírozzák a tartalomgyártást. A Wired hirdetési bevétele pl. egy év alatt a felére esett vissza. Amiből sok van, az olcsó. Hírből, hírtartalomból annyi van, mint a nyű. Elő fogják állítani civilek, lelkes, de meghasonlott profik... [...] Az első napilapok a Fuggerek idején keletkeztek – kereskedelmi hírlevelek voltak. Azt ígérték: segítségükkel azonnal pénzt lehet keresni. És lám: ami most is jól áll a napilapok közül: a Wall Street Journal, a Financial Times... [...] 1993-tól foglalkozom internettel, azóta ezt hallom: Jó, jó, de hol az üzleti modell? Azóta sincs! Mi felé mozdul az egész? Költségtakarékos működés. Léteznek menekülőútvonalak, ez átmenetileg segíthet, ilyen az iPAD, az FT–Apple együttműködés. Vannak sikeres kísérletek, a Newsonomics pl. [...] Az Index innovatív, vezető szerepe lezárult. Az újságírás csendesen elhal? Az biztos, hogy a ma ismert formájában vége, el lehet temetni.” Az újságírás és a blogolás UP szavaiból kiérződik az aggódás a szakmáért, de némi keserűség (cinizmus?) is. Ugyanakkor megpróbálja reálisan értékelni a helyzetet és felmérni a jövőt. Izgalmasak a felvetései, de a következtetéseivel csak részben lehet egyetérteni. Túlértékeli az olvasók képességeit, felelősségét, illetve nem látja be, hogy olvasónak (kommentátornak, bloggernek stb.) lenni más tudatállapotot jelent, mint újságírónak. A mai újságírás jelentőségét alulbecsülő véleményével valószínűleg magára maradna a hivatásos újságírók között is. Az újságírás védelmében érdemes idézni például: „A magyar újságolvasók jelentős része úgy olvas újságot, hogy a véleménycikkeket képzeli ténynek, a ténycikkeket pedig véleménynek. […] A szájkosaras évtizedek alatt mintha arra jutottak volna, hogy az újságok úgyis hazudnak, viszont azokon az oldalakon, ahol nem tények, hanem vélemények vannak, ott kell keresni az igazságot. […] Az újságírás egy egészen egyszerű szakma, nagyon világos szabályokkal és eszköztárral. Az újságíró elmegy valahova, megnézi, mi van ott, beszél az érintettekkel, utánajár a kérdéseknek, aztán megírja, amit megtudott.” Az újságírói függetlenségről Az újságíró megírja az igazságot? Ezt úgy kell érteni, hogy lehetőség szerint függetleníti magát attól, amit előzetesen gondolt, ami az érdekében áll, vagy amit elvárnak tőle. Az újságíró függetlensége fontos dolog, nem lehet tőle eltekinteni. Törekedni kell rá, bár tiszta formában nyilvánvalóan csak az ideák világában létezik. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy az Indexnél vívmányként tartották számon a szerkesztőség függetlenségét biztosító „Index-alkotmányt”, melyet a tulajdonos, a menedzsment és a főszerkesztő aláírásával is elismert. „Ezt a vívmányt azonban [...] nem sikerült hosszú távon megőrizni [...]. Szélsőbalos marhaságnak tartotta, relativizálta, rendszeresen megkerülte maga a most leköszönt főszerkesztő is, aki inkább a felvilágosult abszolutizmusra hajlott.” Mi újság, Wágner úr? A fórumozásról és a kommentelésről Fontos szerepet játszottak az Index történetében a fórumok, ezért erre külön is érdemes kitérni. A fórumozás a hálózati kommunikáció gyorsan változó világában kissé idejétmúlt formának tűnik ma már, mégis sokan ragaszkodnak hozzá. „A Fórumot kezdik kinyírni – már a legrégebbi moderátort is kirúgták” – olvasható az egyik bejegyzésben. Azt is nehezményezik, hogy eltűntek a kommentelési lehetőségek a cikkek alól. Ezzel szemben az Index egy vezető munkatársa szerint „a Fórumnak, a kommentelési lehetőségek megszűnésének és Uj Péter távozásának semmi köze egymáshoz. Míg régen az Index Fóruma viszonylag egyedülálló platform volt arra, hogy ismeretlen emberek különböző témákat megvitassanak, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. A Fórum továbbra is működő szolgáltatás, de már sokkal kisebb a súlya, mint korábban. Ennek oka egyszerűen az, hogy – részben a közösségi oldalak, részben a blogok megjelenésével – a felhasználók sokkal több helyen tudnak egymással kommunikálni, mint korábban. Például a biciklisták inkább egy biciklis blogban beszélgetnek egymással az ott megjelenő posztok kapcsán, vagy az emberek a Facebookon, Twitteren osztják meg a gondolataikat az ismerőseikkel vagy a követőikkel. A Fórumnak amúgy már nagyon régen nincs köze az Index újsághoz. Mi valójában nem is tudjuk, mi folyik ott. Az egy külön cég. Wágner úr elbocsátásának részleteiről nem sokat tudok, de biztos vagyok benne, hogy nem politikai okai voltak.” Ami a kommentelést illeti, az Indexnél jól tudják, hogy „ez bonyolult dolog. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy kellenek-e egyáltalán kommentek. Ami mellette szól, az a közösség építése a saját felületen, illetve a kommentekből néha hasznos információk is beesnek az újságba. Viszont: a trágár, uszító kommentek devalválják a tartalmat, így a kommentekkel folyamatosan munka van. Mi például az Indexnél soha nem engedtük, hogy belpolitikai témáknál kommenteljenek, mert egyszerűen nem volt arra kapacitásunk, hogy a szerzők a cikk megírása után fél napig azzal foglalkozzanak, hogy a zsidózó, cigányozó vagy egyéb módon sértő kommenteket kiszűrjék. Ha előmoderáljuk a kommenteket, az is rettenetesen nagy meló. Az Indexen több száz anyag jelenik meg egy nap, lehetetlen feladat volna a kommentek szűrése. Így csak a legártatlanabb témáknál lehet kommentelni. Kár, nekünk is az lenne az érdekünk, hogy az emberek a mi felületeinken vitatkozzanak, ne máshol. A trollok kivédésére létezik egy okos kommentelési rendszer, ami például az amerikai Gawker Mediannál működik. Ebben mindenkinek, aki kommentelni akar, hitelesítenie kell magát. Írnia kell több olyan releváns tartalmú, nem trágár vagy uszító kommentet, amire a fő kommentelők áldásukat adják, és ezután válhat kommentelővé. Magyarul át kell mennie egy vizsgán, hogy bizonyítsa, alkalmas arra, hogy a kommentjei egyáltalán megjelenjenek a blogposztok alatt. A kommenteket értékelni is lehet, így ha valakinek a kommentjeit egyre többen pozitívan értékelik, egyre nagyobb rangot kaphat mint kommentelő, és másokat is elbírálhat stb. De ez az amerikai piac. Nálunk erre se pénz, se idő. Megfelelően normális bírósági gyakorlat sincs. Volt például olyan ítélet, amiben a kommentet olvasói levélnek értékelte a bíró, így a lap felelősséggel tartozott a tartalmáért. Innentől tényleg félő, hogy bármilyen hülye beír valami rágalmat, azután mehet az újság a bíróságra miatta. Sokan ezért azt választják, hogy a Facebookon lehet kommentelni az anyagaikat. Így a felület már nem az övék, elhárul a felelősség.” Az indexes „pimaszság” Az Index szellemiségét máig talán ez a vélemény fejezi ki a legtalálóbban: „Az alapításkor épp a politikai szekértáborokhoz betagozódott médiumok »dezertőr« munkatársait igyekeztek összegyűjteni, akik készek voltak arra, hogy szórakoztatva informálják az olvasókat, miközben a »hülyeségeket« – legyenek azok bármelyik politikai oldalon – iróniával pellengérezzék ki.” Példák: Kovács László és az MSZP szerint etikátlan az inkognitó (2004.04.09.), Hazudik az Index (2004.04.10.), Game over, JP2 – a pápa haláláról (2005.04.02.), „Gyurcsány-különszám” (2005.11.14.), PRESS helyett SS – Első fokon pert nyert az Index a Hírtévé és a Magyar Nemzet ellen (2007.09.21.), Orbán pofonért utazott Brüsszelbe (2010.06.04.) stb. A VÉGKIFEJLET Igazán tanulságos, már-már megható, ahogyan az Indexen a munkatársak elbúcsúztatták Uj Pétert, UP-t, Petit – volt munkatársukat, főnöküket, barátjukat, példaképüket, szellemi partnerüket, osztály- és harcostársukat... Ki hogyan viszonyult hozzá, olyan stílusban – elmésen, szórakoztatón, érdesen, meghitten, nosztalgikusan, rajongón... Olvasva a visszaemlékezéseket egy sokarcú, mégis határozott karakterű, önmagával is vitatkozó, de nagyon is szerethető figura bontakozik ki előttünk. Hősünk igazi sciberhős, aki – a szolnoki gimnáziumból indulva, majd a Népszabadság gyakornokaként – villámgyorsan átnyergelt az új típusú médiára, végigpróbálta az összes rendelkezésre álló eszközt (blogok, közösségi oldalak, Twitter, Tumblr stb.), és mindegyiket hasznára fordította. A KATHARZIS (NEM MARAD EL!) Az, hogy a hatalom vagy ellenségként, vagy „csicskaként" tekint az újságírókra, ismét egy leegyszerűsítés, két szélső eset kihangsúlyozása. Uj Péter távozása után sokan az Index végét jósolták. Nem lett igazuk. „Hogy ezek teljesen alaptalan kitalációk voltak, az ma már napnál világosabb. A cégvezetés a szerkesztőséggel konzultálva választotta egyik legrégebbi munkatársunkat, Mészáros Zsófit főszerkesztővé, és Zsófi (valamint az egész stáb) őszi-téli produkciójáról az egész szakma szuperlatívuszokban beszél. Az újság tartalma, a szerkesztőség működése továbbra is pontosan azt a minőséget hozza, amely annak idején, az alapításkor csak a legszebb álmainkban fordulhatott elő. Az ésszerűség világában pedig ez az alapítók legkomolyabb eredményének számít: sikerült olyan rendszert felállítani, amely mindenféle személyes karizmától függetlenül jól és eredményesen tud működni. Egy esetleges összeomlás az alapítók kudarca is, a sikerből pedig ez a pici dicsőség jár nekik. Mindez persze nem lenne lehetséges, ha nem állna a tartalomelőállítás mögött az ország legjobb online kereskedelmi részlege, amely anyagilag is lehetővé teszi, hogy ez a nagyszerű dolog hónapról hónapra megvalósuljon. Most látszik az, hogy mekkora szerencse volt a szerencsétlenségben az a tény, hogy az Indexnek tizenhárom éves története során egy sor olyan piaci konkurenciapróbálkozással kellett megküzdenie, amelyeknek a túlsó végén hozzánk képest szinte végtelen büdzsét megmozgatni képes óriásvállalatok voltak. A gigászokkal folytatott sikeres küzdelem során a vállalat üzleti részlege elképesztően kigyúrta magát, és ma egyértelműen vezeti a piacot. Végül pedig, szintén elismerés illeti a vállalatcsoport vezetését, hogy egy nem könnyű gazdasági és politikai konstelláció kellős közepén, nem jelentéktelen sajtóellenszél közepette is irányban maradt a hajó.” A fentiek Gerényi Gábor sorai, akiről eddig kevés szó esett. Utolsóként most ő is kiszállt az Indexből, de megígérte, hogy magánblogján elindít „egy szubjektív Indextörténet-sorozatot” . Ami Uj Pétert illeti, ő még nem döntötte el, mely területen folytatja médiaújító tevékenységét. Mindenesetre a Szerdák folytatódnak a Népszabadságnál, és továbbra is bővelkednek a szóvirágokban, szándékos képzavarokban és magvas megállapításokban. („Még egy győztes szabadságharc, és végünk van.” ) És – növekedés ide, konszolidáció oda – az indexesek ma is éppoly szemtelenek, mint korábban. Karácsonykor például egy Parlamenti dallal bizonyították ezt. Tehát: folyt. köv., kedves Olvasó!

Kronológia

1974. szeptember 8., vasárnap

Ford amerikai elnök felmentette a további vizsgálatok alól lemondott elődjét, Nixont a Watergate-ügy során elkövetett bűneivel kapcsolatban. Evel Knievel, az extrém sportok fenegyereke sikertelen kísérletet tett, hogy Skycycle X-2 nevű, gőzmeghajtású rakétájával átugorja az Idaho állambeli Snake folyó 166 m mély és 400 m széles kanyonját. Autóverseny: Ronnie Peterson nyerte az Olasz Nagydíjat Emerson Fittipaldi és Jody Sheckter előtt. E napon született Damu Roland magyar színész és tévésztár.

Népszabadság-kivonat

Szeptember 8., szeptember 10.

Külföld

Magyar vezetők üdvözlő távirata Todor Zsivkovnak Bulgária nemzeti ünnepén. Lenin-rendet és Arany Csillag Érdemérmet adott át Leonyid Brezsnyev Novorosszijszknak, a fekete-tengeri hős városnak. Makariosz ciprusi elnök és Mavrosz görög külügyminiszter megegyezett az ENSZ közgyűlésén követendő közös politikában. A török fegyveres erők aknavetőkkel lőttek görög településeket. Elutazott Budapestről dr. Raúl Roa, a Kubai Köztársaság külügyminisztere. Aláírták a megállapodást Mozambik függetlenségéről. Lisszabonban kinyilvánítják Bissau-Guinea függetlenségét. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kim Ir Szennek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 26. évfordulója alkalmából. Szovjet űrhajósok látogatása a Fehér Házban, a Szojuz-Apolló űrprogram keretében. A Népszabadság is kiállít a L'Humanité ünnepségén, Párizsban. Genfben ismét dolgoznak az európai biztonsági értekezlet egyezmény-előkészítő albizottságai. Hálos lövés ért egy fiatal tüntetőt Róma egyik külvárosában. Ford elnök teljes amnesztiát adott Nixonnak.

Belpolitika

Az Egyesült Izzó Újpesti Lámpagyárának kongresszusi felajánlása. Kétezer tonna árut raktak át a kommunista szombaton Záhonyban. A magyar dolgozók szolidárisak Chile népével. Dán parlamenti delegáció a székesfehérvári Videoton-gyárban. Idegenforgalmi gyorsmérleg: hét hónap alatt 4 millió 211 ezer külföldi látogatott hazánkba. Julius Fucik emlékére szeptember 8-a az újságírók nemzetközi szolidaritásának napja. Mind többen veszik igénybe a hároméves gyermekgondozási szabadságot. Manipulációk az állam kárára: gazdasági bírságra ítélték a sarkadi ÁFÉSZ-t. NDK-s atlétanő 195 cm-rel új világcsúcsot állított be magasugrásból. Összesített nyereményjegyzék alapján megkezdik az V. Békekölcsön kifizetését. Egy helyszínen látogatható az Őszi Budapesti Nemzetközi Vásár - a fogyasztói javak szakvására - és az Agromasexpo.

Kultúra

Az oktatási miniszter utasítást adott ki a gimnáziumokban bevezethető fakultatív tantárgyakról. A Gödi Fészek alapításának 50. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek a munkásmozgalmi emlékműnél. Boldizsár Iván naplójegyzetei a budapesti "titkos helyekről". Könyvismertető: Glatz Ferenc a "Marx és Engels Magyarországról" című kötetről. Elkészült a KSH új kiadványa, az Ipari zsebkönyv. Kiállítás: Eizenstein grafikái a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Bélyegkiállítás a magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködési megállapodás 25. évfordulója alkalmából. Buenos Airesban reprezentatív magyar iparművészeti tárlat nyílt. A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították az Így élnek a budapestiek című kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban. Színház: a Bukaresti Nemzeti Színház - Radu Beligan igazgató vezetésével - bemutatkozik a magyar közönségnek. A Varsói Teatr Polski vendégeskedik a Thália színpadán. Tovsztogonov és társulata, a leningrádi Gorkij Színház fellépése. Diákszínházak, amatőr színpadok nemzetközi találkozója az Egyetemi Színpadon. Várkonyi Zoltán rektor beszédével megnyitotta 110. tanévét a Színház- és Filmművészeti Főiskola.

Érdekességek

A galambtenyésztők választ várnak a kérdésre: növelhető-e a húsgalambok szaporasága? Zibejda Sejdajeva 114 éves azerbajdzsáni szőnyegszövőnőt a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Egy homokfal leomlott és nyolc gyermeket maga alá temetett a Varsó melletti Zyrardow határában. Úttörővasutasnak lehet jelentkezni a MÁV Széchenyi-hegyi üzemfőnökségénél. Robbanás történt a Fülöp-szigeteki partok közelében egy olajszállító hajón. Senki sem élte túl a TWA amerikai légiforgalmi társaság Boeing-707-es repülőgépének vasárnapi katasztrófáját.

Programok

Televízió: 18.30: A Bolgár Népköztársaság Nemzeti Ünnepén. 19.30: A Hét. 20.30: G. B. Shaw: Sosem lehet tudni. Vígjáték (színes). 2. műsor: Ki vágta fejbe Hudák evtársat? Tv-film. Kossuth Rádió: 19.15: A tizenegyedik parancsolat. Mesterházi Lajos hangjátéka. 23.04: Fényes Szabolcs operettjeiből. Petőfi Rádió: Botrány az Ingeborg-hangversenyen. Szomory Dezső vígjátékának rádióváltozata. 3. műsor: Kadosa Pál: VIII. szimfónia. Nemzeti Színház: Egyszárnyú madarak. Állami Bábszínház: Misi mókus vándorúton.

1974, Wikipedia

http://en.wikipedia.org/wiki/1974

http://en.wikipedia.org/wiki/TWA_Flight_841_(1974)

http://en.wikipedia.org/wiki/Watergate_scandal

Mi történt 1974. szeptember 8-án?

***

Damu Roland 1974. szeptember 8.-án született. A 36 éves színészt az emberek többsége csak a tv2 kórház sorozatából ismerik, mint Várnagy Előd. Pedig ez a szerep csak egy a sok közül, hiszen emellett játszik még a Debreceni Csokonai és a Szolnoki Szigligeti Színházban is.

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:FUF4WH6-AMgJ:www.bulvaros.hu/cikk/df9f28/+1974.+szeptember+8.&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox

Ronnie Peterson nyerte az Olasz Nagydíjat Emerson Fittipaldi és Jody Sheckter előtt. Ez a befutó még szorosabbá tette a bajnokságot, mivel így Clay Reagozzoni 46 ponttal állt az élen, mögötte Scheckter 45 ponttal, Fittipaldi 43 ponttal és végül Niki Lauda 38 ponttal. (Emerson Fittipaldi lett a világbajnok végül 55 ponttal – a szerk.)

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:0K5L84120jQJ:www.f1-live.hu/hirek/legfrissebb_hirek/%3FnewsOrder%3DgetItem%26newsId%3D39194+1974.+szeptember+8.&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox

President Ford's Pardon of Richard Nixon. "President Gerald R. Ford granted a pardon to former President Richard M. Nixon — who had resigned just a month earlier — for any crimes he may have committed during the Watergate break-in and cover-up."

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:-Czva0145kQJ:watergate.info/ford/pardon.shtml+1974.+szeptember+8.&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:noEcmFhOpbcJ:hu.wikipedia.org/wiki/Gerald_Ford+1974.+szeptember+8.&cd=4&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:ZLfWH0TN0koJ:learning.blogs.nytimes.com/2011/09/08/septe-8-1974-richard-nixon-receives-pardon-from-president-ford/+1974.+szeptember+8.&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox

http://www.youtube.com/watch?v=eM9dGr8ArR0&noredirect=1

The Snake River Canyon. "I've always said that when the canyon jump comes, if I miss it I'll get somewhere quicker where you're all going someday. ... Dying is a part of living and none of us is going to get out of here alive." - Evel Knievel

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:x25xR-frxkAJ:weirdscifi.ratiosemper.com/evelknievel/canyon.html+1974.+szeptember+8.&cd=6&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox

A zebrapintytől a magyar szürkemarháig

Használtkönyv-vásár a könyvtárban

Kevés a hely, a polcokon beszorítva állnak a könyvek. A könyvtárosok el sem tudják képzelni, hova férnek el mégis hétről hétre az új szerzemények (bár gyarapításra mostanában egyre kevesebb pénz jut). Nagyon sok könyv az alagsori tömörraktárba szorul, meg a zegzugos épület különböző szegletein lévő, raktárnak használt helyiségekbe, sőt a város másik végén lévő külső raktárba is, ahonnan csak külön kérésre hozzák be a könyveket.

Ráférne az állományra egy alapos felülvizsgálat, selejtezéssel egybekötött rendrakás, átgondolt korszerűsítés. Ez persze óriási munka lenne, elvégzésére nincs esély az olvasók folyamatos rohamai közepette. A feladatot talán csak úgy lehetne elvégezni, ha az intézmény bezárna néhány hétre.

Valami mégis mindig történik, ami kicsit javít a helyzeten. A legkevésbé keresett könyvektől időről időre igyekszik szabadulni a könyvtár, hogy legalább néhány polc átmenetileg megkönnyebbüljön, szellősebbé váljon.

Bevált például az a kezdeményezés, hogy a fölösleges (duplum), sérült, elavult szemléletű, tudományos szempontból meghaladott, vagy egyszerűen csak elfelejtett könyveket, amelyeket régóta senki sem kölcsönzött, árusítják. Ez úgy történik, hogy az előcsarnokban lévő hosszú ruhatári pultra, újabban az olvasóteremben egy asztalra kirakják a könyveket, és lehet köztük turkálni. Ha valami megtetszik, pár százasért elvihető!

Meglepően sokan bogarásznak a használt könyvek között. Ez időtöltésnek sem rossz. Amíg a gyerek az öltözőben piszmog néptáncpróba után, például... vagy a feleség nem tudja abbahagyni a válogatást a Jóbarátok kölcsönözhető epizódjai között. Pár száz forintokért meglepő dolgokat lehet találni. (Nézzük csak, mik vannak! A zebrapinty – Kisállatkalauz... Materializmus és empiriokriticizmus... Kistavas haltermelés dísztavi és élelmezési célra... Ehető virágok... A magyar szürkemarha tenyésztése és fölhasználása...) A „Na, ez pont jó lesz Amálka néninek karácsonyra!” és a „Nahát! Ilyen még létezik?” élményben egyaránt lehet részünk.

A bevétel egy nagy üveggömbbe kerül, onnan pedig a Könyvkultúráért Alapítvány kasszájába. Az összegyűlt pénzből, meg a könyvtár részére felajánlott 1% adó-befizetésekből fedezték például az olvasótér légkondicionálását.

Aki olvasóként üldögélt már a csapott üvegablak alatt, forró nyári délutánon, a lapos tetős betonépületben – amit sokan csak „pálmaházként” emlegetnek –, és egy vizsgára készülve a hőségtől elpilledten próbált az olvasmányára koncentrálni (talán éppen A diktatúrák építészete volt a téma?), az tudja csak igazán értékelni ezt a tettet.

A Microsoft stratégiája

A pc-robbanás idején szoftver és hardver viszonyában felismerik, hogy a szoftver a lényeg
A téma rövid összefoglalása


A Microsoft Corporation a világ egyik legnagyobb szoftvervállalata. A céget Új-Mexikóban alapította 1975-ben Bill Gates és Paul Allen Micro-soft név alatt.

Főbb szoftvertermékeik: a Microsoft Windows operációsrendszer-család (ez a legismertebb, szinte mindenhol megtalálható az asztali számítógépek piacán), fordítóprogramok és értelmezők különböző programozási nyelvekhez, valamint szövegszerkesztők, táblázatkezelők és egyéb irodai szoftverek.

Üzleti és szakmai sikereiket többek között annak köszönhetik, hogy egységes felhasználói felületet alkottak. Az összes Microsoft-alkalmazás ugyanazokat a menüparancsokat, billentyűkombinációkat és folyamatokat használja a hasonló feladatokhoz. Így jóval kevesebb idő megtanulni egy következő szoftver használatát. Nagy "találmányuk" a visszafelé kompatibilitás: a Microsoft biztosítja, hogy a régebbi kódok és adatok az újabb rendszereken is működni fognak. Egy másik, ezzel összefüggő erénye termékeiknek az összekapcsolhatóság: általában (de főleg a Microsoft Office esetében) az egyik Microsoft-alkalmazásban létrehozott adat más Microsoft-alkalmazásokba is átvihető.

A rengeteg pozitívum ellenére elmarasztalás, kritika is érte a Microsoftot. A vállalat agresszív üzletpolitikája számos kormányvizsgálathoz vezetett. Például az Egyesült Államok szövetségi bírósága vétkesnek találta őket monopolhelyzetükkel való visszaélés miatt.

Az alapítványi munka 2008 óta a legfontosabb területévé vált a Microsoft-alapító Bill Gates tevékenységének. A Gates házaspár sokféle módon próbál segíteni a világ szegényeinek. A Bill és Melinda Gates Alapítvány nagyon jelentős összegekkel támogat egészségügyi és kulturális projekteket. Példájuk nyomán számos más dollármilliárdos is bekapcsolódott a jótékonysági munkába.