A zebrapintytől a magyar szürkemarháig

Használtkönyv-vásár a könyvtárban

Kevés a hely, a polcokon beszorítva állnak a könyvek. A könyvtárosok el sem tudják képzelni, hova férnek el mégis hétről hétre az új szerzemények (bár gyarapításra mostanában egyre kevesebb pénz jut). Nagyon sok könyv az alagsori tömörraktárba szorul, meg a zegzugos épület különböző szegletein lévő, raktárnak használt helyiségekbe, sőt a város másik végén lévő külső raktárba is, ahonnan csak külön kérésre hozzák be a könyveket.

Ráférne az állományra egy alapos felülvizsgálat, selejtezéssel egybekötött rendrakás, átgondolt korszerűsítés. Ez persze óriási munka lenne, elvégzésére nincs esély az olvasók folyamatos rohamai közepette. A feladatot talán csak úgy lehetne elvégezni, ha az intézmény bezárna néhány hétre.

Valami mégis mindig történik, ami kicsit javít a helyzeten. A legkevésbé keresett könyvektől időről időre igyekszik szabadulni a könyvtár, hogy legalább néhány polc átmenetileg megkönnyebbüljön, szellősebbé váljon.

Bevált például az a kezdeményezés, hogy a fölösleges (duplum), sérült, elavult szemléletű, tudományos szempontból meghaladott, vagy egyszerűen csak elfelejtett könyveket, amelyeket régóta senki sem kölcsönzött, árusítják. Ez úgy történik, hogy az előcsarnokban lévő hosszú ruhatári pultra, újabban az olvasóteremben egy asztalra kirakják a könyveket, és lehet köztük turkálni. Ha valami megtetszik, pár százasért elvihető!

Meglepően sokan bogarásznak a használt könyvek között. Ez időtöltésnek sem rossz. Amíg a gyerek az öltözőben piszmog néptáncpróba után, például... vagy a feleség nem tudja abbahagyni a válogatást a Jóbarátok kölcsönözhető epizódjai között. Pár száz forintokért meglepő dolgokat lehet találni. (Nézzük csak, mik vannak! A zebrapinty – Kisállatkalauz... Materializmus és empiriokriticizmus... Kistavas haltermelés dísztavi és élelmezési célra... Ehető virágok... A magyar szürkemarha tenyésztése és fölhasználása...) A „Na, ez pont jó lesz Amálka néninek karácsonyra!” és a „Nahát! Ilyen még létezik?” élményben egyaránt lehet részünk.

A bevétel egy nagy üveggömbbe kerül, onnan pedig a Könyvkultúráért Alapítvány kasszájába. Az összegyűlt pénzből, meg a könyvtár részére felajánlott 1% adó-befizetésekből fedezték például az olvasótér légkondicionálását.

Aki olvasóként üldögélt már a csapott üvegablak alatt, forró nyári délutánon, a lapos tetős betonépületben – amit sokan csak „pálmaházként” emlegetnek –, és egy vizsgára készülve a hőségtől elpilledten próbált az olvasmányára koncentrálni (talán éppen A diktatúrák építészete volt a téma?), az tudja csak igazán értékelni ezt a tettet.