Használtkönyv-vásár a könyvtárban
Kevés a hely, a polcokon beszorítva állnak a könyvek. A könyvtárosok el sem tudják képzelni, hova férnek el mégis hétről hétre az új szerzemények (bár gyarapításra mostanában egyre kevesebb pénz jut). Nagyon sok könyv az alagsori tömörraktárba szorul, meg a zegzugos épület különböző szegletein lévő, raktárnak használt helyiségekbe, sőt a város másik végén lévő külső raktárba is, ahonnan csak külön kérésre hozzák be a könyveket.
Ráférne az állományra egy alapos felülvizsgálat, selejtezéssel egybekötött rendrakás, átgondolt korszerűsítés. Ez persze óriási munka lenne, elvégzésére nincs esély az olvasók folyamatos rohamai közepette. A feladatot talán csak úgy lehetne elvégezni, ha az intézmény bezárna néhány hétre.
Valami mégis mindig történik, ami kicsit javít a helyzeten. A legkevésbé keresett könyvektől időről időre igyekszik szabadulni a könyvtár, hogy legalább néhány polc átmenetileg megkönnyebbüljön, szellősebbé váljon.
Bevált például az a kezdeményezés, hogy a fölösleges (duplum), sérült, elavult szemléletű, tudományos szempontból meghaladott, vagy egyszerűen csak elfelejtett könyveket, amelyeket régóta senki sem kölcsönzött, árusítják. Ez úgy történik, hogy az előcsarnokban lévő hosszú ruhatári pultra, újabban az olvasóteremben egy asztalra kirakják a könyveket, és lehet köztük turkálni. Ha valami megtetszik, pár százasért elvihető!
Meglepően sokan bogarásznak a használt könyvek között. Ez időtöltésnek sem rossz. Amíg a gyerek az öltözőben piszmog néptáncpróba után, például... vagy a feleség nem tudja abbahagyni a válogatást a Jóbarátok kölcsönözhető epizódjai között. Pár száz forintokért meglepő dolgokat lehet találni. (Nézzük csak, mik vannak! A zebrapinty – Kisállatkalauz... Materializmus és empiriokriticizmus... Kistavas haltermelés dísztavi és élelmezési célra... Ehető virágok... A magyar szürkemarha tenyésztése és fölhasználása...) A „Na, ez pont jó lesz Amálka néninek karácsonyra!” és a „Nahát! Ilyen még létezik?” élményben egyaránt lehet részünk.
A bevétel egy nagy üveggömbbe kerül, onnan pedig a Könyvkultúráért Alapítvány kasszájába. Az összegyűlt pénzből, meg a könyvtár részére felajánlott 1% adó-befizetésekből fedezték például az olvasótér légkondicionálását.
Aki olvasóként üldögélt már a csapott üvegablak alatt, forró nyári délutánon, a lapos tetős betonépületben – amit sokan csak „pálmaházként” emlegetnek –, és egy vizsgára készülve a hőségtől elpilledten próbált az olvasmányára koncentrálni (talán éppen A diktatúrák építészete volt a téma?), az tudja csak igazán értékelni ezt a tettet.
2010. december 14., kedd
2010. december 12., vasárnap
A Microsoft stratégiája
A pc-robbanás idején szoftver és hardver viszonyában felismerik, hogy a szoftver a lényeg
A téma rövid összefoglalása
A Microsoft Corporation a világ egyik legnagyobb szoftvervállalata. A céget Új-Mexikóban alapította 1975-ben Bill Gates és Paul Allen Micro-soft név alatt.
Főbb szoftvertermékeik: a Microsoft Windows operációsrendszer-család (ez a legismertebb, szinte mindenhol megtalálható az asztali számítógépek piacán), fordítóprogramok és értelmezők különböző programozási nyelvekhez, valamint szövegszerkesztők, táblázatkezelők és egyéb irodai szoftverek.
Üzleti és szakmai sikereiket többek között annak köszönhetik, hogy egységes felhasználói felületet alkottak. Az összes Microsoft-alkalmazás ugyanazokat a menüparancsokat, billentyűkombinációkat és folyamatokat használja a hasonló feladatokhoz. Így jóval kevesebb idő megtanulni egy következő szoftver használatát. Nagy "találmányuk" a visszafelé kompatibilitás: a Microsoft biztosítja, hogy a régebbi kódok és adatok az újabb rendszereken is működni fognak. Egy másik, ezzel összefüggő erénye termékeiknek az összekapcsolhatóság: általában (de főleg a Microsoft Office esetében) az egyik Microsoft-alkalmazásban létrehozott adat más Microsoft-alkalmazásokba is átvihető.
A rengeteg pozitívum ellenére elmarasztalás, kritika is érte a Microsoftot. A vállalat agresszív üzletpolitikája számos kormányvizsgálathoz vezetett. Például az Egyesült Államok szövetségi bírósága vétkesnek találta őket monopolhelyzetükkel való visszaélés miatt.
Az alapítványi munka 2008 óta a legfontosabb területévé vált a Microsoft-alapító Bill Gates tevékenységének. A Gates házaspár sokféle módon próbál segíteni a világ szegényeinek. A Bill és Melinda Gates Alapítvány nagyon jelentős összegekkel támogat egészségügyi és kulturális projekteket. Példájuk nyomán számos más dollármilliárdos is bekapcsolódott a jótékonysági munkába.
A téma rövid összefoglalása
A Microsoft Corporation a világ egyik legnagyobb szoftvervállalata. A céget Új-Mexikóban alapította 1975-ben Bill Gates és Paul Allen Micro-soft név alatt.
Főbb szoftvertermékeik: a Microsoft Windows operációsrendszer-család (ez a legismertebb, szinte mindenhol megtalálható az asztali számítógépek piacán), fordítóprogramok és értelmezők különböző programozási nyelvekhez, valamint szövegszerkesztők, táblázatkezelők és egyéb irodai szoftverek.
Üzleti és szakmai sikereiket többek között annak köszönhetik, hogy egységes felhasználói felületet alkottak. Az összes Microsoft-alkalmazás ugyanazokat a menüparancsokat, billentyűkombinációkat és folyamatokat használja a hasonló feladatokhoz. Így jóval kevesebb idő megtanulni egy következő szoftver használatát. Nagy "találmányuk" a visszafelé kompatibilitás: a Microsoft biztosítja, hogy a régebbi kódok és adatok az újabb rendszereken is működni fognak. Egy másik, ezzel összefüggő erénye termékeiknek az összekapcsolhatóság: általában (de főleg a Microsoft Office esetében) az egyik Microsoft-alkalmazásban létrehozott adat más Microsoft-alkalmazásokba is átvihető.
A rengeteg pozitívum ellenére elmarasztalás, kritika is érte a Microsoftot. A vállalat agresszív üzletpolitikája számos kormányvizsgálathoz vezetett. Például az Egyesült Államok szövetségi bírósága vétkesnek találta őket monopolhelyzetükkel való visszaélés miatt.
Az alapítványi munka 2008 óta a legfontosabb területévé vált a Microsoft-alapító Bill Gates tevékenységének. A Gates házaspár sokféle módon próbál segíteni a világ szegényeinek. A Bill és Melinda Gates Alapítvány nagyon jelentős összegekkel támogat egészségügyi és kulturális projekteket. Példájuk nyomán számos más dollármilliárdos is bekapcsolódott a jótékonysági munkába.
2010. november 18., csütörtök
Sms-vers
Ez
Egy hányás mellett álltunk
a Rákóczi úton
Mellettünk őrülten suhant
az autóforgalom
Te hátadat a falnak
vetetted angyalom
Én rád hajoltam Édes
- EZ az otthonom
Egy valamirevaló blog nem lehet meg egy kis személyesség, sőt fecsegés nélkül. Ezért teszem közzé a fenti versikét, amit ma a metróból jövet kreáltam. Nem vagyok kifejezetten lírai alkat, verseket se szoktam írni (leszámítva néhány születésnapi bökverset, meg pár versfordítást, amire a kényszer vitt rá). De most, a villanásnyi kép hatására megszállt az ihlet :)
Hogy mi köze ennek a hálózatokhoz? Hát csak annyi, hogy toll, papír híján a mobiltelefonomba (egy hálózati eszközbe) pötyögtem váratlan ihletem eredményét, és ha már bepötyögtem, szét is küldtem a szeretteimnek. Így lett belőle sms-vers. A technikából következő, egyetlen műfaji szabályt szigorúan betartottam: a vers pontosan annyi karakterből áll, amennyi egy sms-be belefér. (160?) Most pedig, hogy a blogomra fölkerült, még többen olvashatják. Az is megfordult a fejemben, hogy továbbítom a Fedél Nélkül című újságnak, ami a Otthontalan Emberek Műhelye, alcíme szerint. Hm... ezt azért még meggondolom. De a lapot nézegettem. Érdemes. Nézegessétek Ti is!
Egyébként az Astoriánál, a lépcső alján mindig ül egy férfi egy nagy konzervdobozzal, mellette kartonra rajzolt felirat:
ÉHEZÜNK!
EGY MAGYAR CSALÁD
KÖSZÖNÖM.
Mostanában néha felváltja egy nő. Ő nem ül le a lépcsőre, csak áll szerényen a - többnyire üres - konzervdoboz mellett. Munkamegosztás: hol az ember hirdeti, hogy éhezik a MAGYAR család, hol az asszony. Gyerekeket egyelőre nem látni.
Hálózat, művészet... Erről eszembe jutott egy kiállításmegnyitó. Szentendrén volt, tavaly ilyenkor, hogy egy performansz keretében feLugossy László, Szirtes János és mások a MűvészetMalom hatalmas oszlopokkal tagolt, félig romos terében elkezdtek egy hosszú kötelet körbevezetni. A látogatók közül sokan (én is) kaptunk egy-egy részt a végtelennek tűnő szárítókötélből, hogy fogjuk. Így nemsokára mindnyájan - akik fogták a kötelet és azok is, akik nem - egy kusza hálózat tagjai lettünk. Ez már önmagában izgalmas volt, hogy össze vagyunk kötve - ismerősök és ismeretlenek - egy zöld színű műanyag huzallal :-) Mindenki kíváncsian várta: mi lesz ebből? Ekkor Szirtes, aki a tömeg közepén állt a madzag szövevényében, egyszercsak eldőlt. Vagy inkább elzuhant, eldobta magát, elfeküdt a laza kötélhálón. Addig könnyedén tartottuk a magunk darabkáját, nem igazán törődve másokkal, de most az egész hirtelen megfeszült, súlyos lett! Mindenki érezhette a magát elhagyó test erejét, és a saját erőfeszítését - meg a többiekét is -, hogy megtartsa, megtartsuk.
A tanulságot nem fogalmaztam meg. Nem is biztos, hogy kell. A művészetben épp az a szép, hogy mindenki azt gondol, érez, lát, amit akar. Vagy amit tud. Úgyhogy nem is töröm vele magam...
Egy hányás mellett álltunk
a Rákóczi úton
Mellettünk őrülten suhant
az autóforgalom
Te hátadat a falnak
vetetted angyalom
Én rád hajoltam Édes
- EZ az otthonom
Egy valamirevaló blog nem lehet meg egy kis személyesség, sőt fecsegés nélkül. Ezért teszem közzé a fenti versikét, amit ma a metróból jövet kreáltam. Nem vagyok kifejezetten lírai alkat, verseket se szoktam írni (leszámítva néhány születésnapi bökverset, meg pár versfordítást, amire a kényszer vitt rá). De most, a villanásnyi kép hatására megszállt az ihlet :)
Hogy mi köze ennek a hálózatokhoz? Hát csak annyi, hogy toll, papír híján a mobiltelefonomba (egy hálózati eszközbe) pötyögtem váratlan ihletem eredményét, és ha már bepötyögtem, szét is küldtem a szeretteimnek. Így lett belőle sms-vers. A technikából következő, egyetlen műfaji szabályt szigorúan betartottam: a vers pontosan annyi karakterből áll, amennyi egy sms-be belefér. (160?) Most pedig, hogy a blogomra fölkerült, még többen olvashatják. Az is megfordult a fejemben, hogy továbbítom a Fedél Nélkül című újságnak, ami a Otthontalan Emberek Műhelye, alcíme szerint. Hm... ezt azért még meggondolom. De a lapot nézegettem. Érdemes. Nézegessétek Ti is!
Egyébként az Astoriánál, a lépcső alján mindig ül egy férfi egy nagy konzervdobozzal, mellette kartonra rajzolt felirat:
ÉHEZÜNK!
EGY MAGYAR CSALÁD
KÖSZÖNÖM.
Mostanában néha felváltja egy nő. Ő nem ül le a lépcsőre, csak áll szerényen a - többnyire üres - konzervdoboz mellett. Munkamegosztás: hol az ember hirdeti, hogy éhezik a MAGYAR család, hol az asszony. Gyerekeket egyelőre nem látni.
Hálózat, művészet... Erről eszembe jutott egy kiállításmegnyitó. Szentendrén volt, tavaly ilyenkor, hogy egy performansz keretében feLugossy László, Szirtes János és mások a MűvészetMalom hatalmas oszlopokkal tagolt, félig romos terében elkezdtek egy hosszú kötelet körbevezetni. A látogatók közül sokan (én is) kaptunk egy-egy részt a végtelennek tűnő szárítókötélből, hogy fogjuk. Így nemsokára mindnyájan - akik fogták a kötelet és azok is, akik nem - egy kusza hálózat tagjai lettünk. Ez már önmagában izgalmas volt, hogy össze vagyunk kötve - ismerősök és ismeretlenek - egy zöld színű műanyag huzallal :-) Mindenki kíváncsian várta: mi lesz ebből? Ekkor Szirtes, aki a tömeg közepén állt a madzag szövevényében, egyszercsak eldőlt. Vagy inkább elzuhant, eldobta magát, elfeküdt a laza kötélhálón. Addig könnyedén tartottuk a magunk darabkáját, nem igazán törődve másokkal, de most az egész hirtelen megfeszült, súlyos lett! Mindenki érezhette a magát elhagyó test erejét, és a saját erőfeszítését - meg a többiekét is -, hogy megtartsa, megtartsuk.
A tanulságot nem fogalmaztam meg. Nem is biztos, hogy kell. A művészetben épp az a szép, hogy mindenki azt gondol, érez, lát, amit akar. Vagy amit tud. Úgyhogy nem is töröm vele magam...
2010. november 2., kedd
Az a bizonyos garázstörténet… (amit most nem mesélünk el)
A Microsoft stratégiája: a pc-robbanás idején szoftver és hardver viszonyában felismerik, hogy a szoftver a lényeg.
A Microsoft Corporation a világ egyik legnagyobb szoftvervállalata. 150 országban 90 ezernél is több alkalmazottat foglalkoztat. Székhelye Redmondban, Washington államban van. A cég részvénye egyike annak a harminc részvényből álló kosárnak, amelyből a Dow Jones Ipari Átlagot számítják.
A Microsoft széles körben fejleszt, állít elő, licencel és támogat szoftvertermékeket különböző számítástechnikai eszközökre. Legismertebb termékük a Windows operációsrendszer-család, mely szinte mindenhol megtalálható az asztali számítógépek piacán. A vállalat agresszív üzletpolitikája számos kormányvizsgálathoz vezetett, és az Egyesült Államok szövetségi bírósága vétkesnek találta őket monopolhelyzetükkel való visszaélés miatt.
Az alapítók a hőskorban
A céget Új-Mexikóban alapította 1975-ben Bill Gates és Paul Allen Micro-soft név alatt. Kezdetben BASIC-fordítóprogramokat fejlesztettek és árusítottak. A „Micro-soft” (a microcomputer és a software szavak összevonása) nevet Bill Gates használta először egyik, üzlettársának címzett levelében. (Ez a levél feltehetőleg még tollal, papírra íródott.)
Ahogy a Microsoft BASIC népszerűsége nőtt, más gyártók is átvették a szintaxisát, hogy megőrizzék a kompatibilitást a már létező Microsoft-rendszerekkel. Emiatt a Microsoft BASIC valóban szabványossá vált, és a termék uralni kezdte saját piacát.
Az MS-DOS 1.01-es verziója
1980 végén az egyik legnagyobb számítógépgyártónak, az IBM-nek szüksége volt egy operációs rendszerre új személyi számítógépükhöz, az IBM PC-hez. Az akkor még szerény kis cégnek számító Microsoft megvásárolta a Seattle Computer Products nevű cégtől a QDOS rendszer összes jogát 50 ezer dollárért, és átnevezte MS-DOS-ra (Microsoft Disk Operating System – lemezes operációs rendszer). Ezt azután IBM PC-DOS 1.0-ként adták ki. A szerződéskötéskor a Microsoft megtartotta azt a jogát, hogy MS-DOS néven más számítógépgyártóknak is árusíthassa a szoftvert. Utóbb ez rendkívül jó húzásnak bizonyult, a következő években ugyanis hatalmas mennyiségű IBM PC-hasonmás került a piacra. A Microsoft gyorsan és olcsó termékekkel reagált erre, így vezető helyet szerzett az operációsrendszer-piacon.
Főbb szoftvertermékeik
• Microsoft Windows operációsrendszer-család
• Fordítóprogramok és értelmezők különböző programozási nyelvekhez
• Szövegszerkesztők, táblázatkezelők és egyéb irodai szoftverek
A siker néhány oka
• Egységes felhasználói felület: az összes Microsoft-alkalmazás ugyanazokat a menüparancsokat, billentyűkombinációkat és folyamatokat használja a hasonló feladatokhoz. Így jóval kevesebb idő megtanulni egy következő szoftver használatát.
• Visszafelé kompatibilitás: a Microsoft biztosítja, hogy a régebbi kódok és adatok az újabb rendszereken is működni fognak.
• Összekapcsolhatóság: általában (de főleg a Microsoft Office esetében) az egyik Microsoft-alkalmazásban létrehozott adat más Microsoft-alkalmazásokba is átvihető.
Magyar vonatkozás
A cég egyik fő fejlesztője a korai időktől 2002-ig Charles Simonyi volt. (Apja Simonyi Károly fizikus, A fizika kultúrtörténete című híres könyv szerzője.)
Alapítványi munka
Melinda és Bill Gates sokféle módon próbálnak segíteni a világ szegényeinek. A Bill és Melinda Gates Alapítvány egészségügyi és kulturális projekteket is támogat. Példa erre a Biblionet program, amely elsősorban falvak és kisebb városok közkönyvtárainak korszerűsítését tűzte ki célul - többek között Romániában. A program 27 millió dollárból gazdálkodik.
A Gates házaspár egy maláriás kisfiú betegágya mellett Mozambikban
Források
Microsoft
A magyar Wikipédia Microsoftról szóló cikke röviden bemutatja a világ egyik legnagyobb szoftvercégének történetét, termékeit, üzleti kultúráját. Ismerteti a Microsoft monopolhelyzetéből fakadó jogi kérdéseket, összefoglalja a céget ért kritikákat, és végül megad egy sor külső hivatkozást, amelyeken el lehet indulni, ha az ember többet is szeretne tudni a vállalatról.
Microsoft Windows
Az angol nyelvű Wikipédia-szócikk jóval részletesebb. Nyomon követhető itt az operációs rendszer fejlődése: korai verziók, Windows 3.0 és 3.1, Windows 95, 98 és ME (Millennium Edition), Windows NT család, Windows CE, egészen az 1.6-osig, ami "már a jövő". Szó esik többek között a biztonságról is: a file-engedélyek, a védelem (Windows Defender), a szavatosság kérdéseiről. Megtudhatjuk, milyen szabadon felhasználható Windows-alkalmazások vannak. (A szoftvergyártók közötti verseny egyre inkább rákényszeríti a cégeket erre, hiszen lassan már minden letölthető az internetről.)
IBM PC DOS
IBM és Microsoft: partnerek és versenytársak. Röviden így foglalható össze az angol Wikipédia vonatkozó cikkének tartalma. Az IBM PC DOS-t (Disk Operation System) az IBM a saját személyi számítógépei és a velük kompatibilis pc-k számára gyártotta és forgalmazta. A 80-as évektől az IBM és a Microsoft is adott ki saját DOS-változatokat. Együttműködésük elején az IBM csak ellenőrizte és csomagolta a Microsoft termékeit, és a saját verziói kis késéssel követték a Microsoft-féle DOS-okat... Egy idő után a Microsoft - érthetően - ragaszkodott hozzá, hogy a gyártók megtartsák az MS-DOS terméknevet. Az IBM állt ellen legtovább ennek a követelésnek. Az IBM PC DOS-nak az alábbi verziói futottak: 1.0, 2.0, 3.0, 4.0, 5.0, 5.02, 6.00, 6.1, 6.3, 7, 2000. Az utolsó változat a 2000. év problémával kapcsolatban teljesített feladatokat.
Bill Gates
Az angol Wikipédia részletes életrajzot közöl William Henry „Bill” Gates III-ról, az amerikai üzleti mágnásról, emberbarátról, íróról, a Microsoft Vállalat elnökéről, akit a világ leggazdagabb emberei között tartanak számon. Mint sok híres nagy embert, őt is kirúgták az egyetemről (tegyük hozzá: a Harvardról, mert ez azért nem mindegy). Ezután következett a cégalapítás, az együttműködés az IBM-mel, a Windows hihetetlen felfutása... Jókor volt jó helyen – szokták mondani. Szó esik a magánéletéről, az ő és felesége nevével fémjelzett alapítványról, a különféle befektetésekről. Egész komoly bibliográfia, sőt filmográfia egészíti ki a cikket, és számos link. Közülük talán a legérdekesebb a Microsoft News Center nevű honlap, ahonnan egy szimpatikus, vöröses hajú úr mosolyog ránk kedvesen. Alatta cikkek: a Microsoft Gates után (és Bill a Microsoft után)... Bill Gates megosztja feljegyzéseit... Bill Gates 2009. évi levele... Hogyan látja Bill Gates a pc jövőjét?
Paul Allen
Paul Gardner Allenről, Bill Gates üzlettársáról az angol Wikipédia terjedelmes szócikkéből legyen elég pár beszédes adat. Személyes vagyona 12.7 billion US$-ra rúgott 2010-re. Több mint 40 különböző technológiai, média- and tartalomszolgáltató cég felett rendelkezik. Három profi sportegyesületet is a magáénak tudhat a futball, a kosárlabda és az amerikai futball nemzeti válogatott csapatai közül.
Criticism of Microsoft
A Microsoft termékeit és üzletpolitikáját számos alkalommal kritizálták. A bírálatok tárgya leggyakrabban a cég üzleti szoftvereinek használhatósága, megbízhatósága, biztonságossága. Azzal is vádolják, hogy túlságosan hozzáköti a kereskedőket és a felhasználókat a saját termékeihez, és nem alkalmazkodik a létező szabványokhoz. A Linuxszal és a Mackel való összehasonlítás szintén állandó téma a Microsofttal kapcsolatban. Több ízben perbe fogták a társaságot különböző kormányok és vállalatok a törvénytelen monopolizációs törekvései miatt. 2004-ben az Európai Unió elmarasztalta az uniós versenyügyben tanúsított magatartásáért. (Wikipédia, angol.)
History of Microsoft Windows
1983-ban jelentette be a Microsoft új fejlesztésű termékét, a Windowst, ami a korábbi MS-DOS operációs rendszerhez kapcsolódó grafikus felhasználói felület (graphical user interface, GUI). A termék a fejlesztés során jelentős változásokon ment keresztül. A kulcsszavak e témában: Windows 3.11, Windows 95, Windows 98, Windows ME. A Windows NT család az NT 3.1-gyel kezdődött 1993-ban... (További "varázsszavak" is szerepelnek az angol nyelvű Wikipédia-szövegben, úgy mint OS/2, IA-32, x86-64, Itanium, Alpha, MIPS, Fairchild Clipper, PowerPC, NT4.0, CPU, PowerPC, MIPS – de ezeket csak a vájtfülű szoftveresek értik. A régebbi felhasználók közül viszont sokan emlékeznek még a 286-osra, 386-osra, 486-osra.)
Twenty Years of Windows
A Microsoft alapításának 20. évfordulója alkalmából cikksorozat indult a PCMAG, vagyis a PC Magazin című újság online változatának címlapján, 2005-ben. Mindenféle hardver- és szoftvergyártó cégek híres emberei is megidéztetnek a Microsofttal kapcsolatban: a Xerox, a Dell, a Netscape, Eric Hahn, Dave Robson, Charles Simonyi és sokan mások.
Bill Gates: A timeline
A BBC News Online 2006. június 15-ei oldalán röviden összefoglalja Bill Gates eddigi élettörténetét 1955-ös megszületésétől 2006-ig, amikor bejelentette, hogy hamarosan távozik a Microsoft operatív vezetői posztjáról. A továbbiakban csak az elnöki feladatokat látja el a cégnél, és idejének nagy részét az alapítványi munkára fordítja.
Microsoft Chronology
Ez egy másik időrendbe szedett Microsoft-történelem, ezúttal a CBS News nevű internetes hírportálról. A sztori 1975-ben kezdődik, amikor Paul Allen és Bill Gates, a két jó barát közösen programnyelvet írnak az Altair nevű hobbiszámítógéphez, és ezzel megszületik az első Microsoft-termék... Azután folytatódik a történet egészen 2008-ig, amikor a Microsoft világvállalat épp ereje teljében van, mégis egy sor megoldatlan problémával néz szembe. A legsúlyosabb talán a Google megállíthatatlan térhódítása a weben.
Az alábbi négy helyen is a fentiekhez hasonló időrendeket lehet olvasni különböző amatőr honlapokon. A második közülük azért érdekes, mert két "wanted"-típusú fényképet közöl a siheder Bill Gatesről (profilból és szemből). A nyakában egy rendszámtábla lóg: talán autótolvajláson kapták? A szövegből nem nagyon derül ki, mi történt, de sok más érdekesség megtudható Gates iskolás koráról.
U.S. v. Microsoft: Timeline
The History Of Microsoft
Microsoft Company 15 September 1975
Microsoft Corporation
Negyven amerikai milliárdos vagyona felével jótékonykodik
Negyven amerikai milliárdos és családja csatlakozott az Egyesült Államok két leggazdagabb polgára, Bill Gates és Warren Buffet felhívásához, hogy hatalmas vagyonuk legalább felét még életükben vagy végrendeletükben ajánlják fel jótékony célokra. (Népszabadság Online, 2010. augusztus 5.)
A Microsoft Corporation a világ egyik legnagyobb szoftvervállalata. 150 országban 90 ezernél is több alkalmazottat foglalkoztat. Székhelye Redmondban, Washington államban van. A cég részvénye egyike annak a harminc részvényből álló kosárnak, amelyből a Dow Jones Ipari Átlagot számítják.
A Microsoft széles körben fejleszt, állít elő, licencel és támogat szoftvertermékeket különböző számítástechnikai eszközökre. Legismertebb termékük a Windows operációsrendszer-család, mely szinte mindenhol megtalálható az asztali számítógépek piacán. A vállalat agresszív üzletpolitikája számos kormányvizsgálathoz vezetett, és az Egyesült Államok szövetségi bírósága vétkesnek találta őket monopolhelyzetükkel való visszaélés miatt.
Az alapítók a hőskorban
A céget Új-Mexikóban alapította 1975-ben Bill Gates és Paul Allen Micro-soft név alatt. Kezdetben BASIC-fordítóprogramokat fejlesztettek és árusítottak. A „Micro-soft” (a microcomputer és a software szavak összevonása) nevet Bill Gates használta először egyik, üzlettársának címzett levelében. (Ez a levél feltehetőleg még tollal, papírra íródott.)
Ahogy a Microsoft BASIC népszerűsége nőtt, más gyártók is átvették a szintaxisát, hogy megőrizzék a kompatibilitást a már létező Microsoft-rendszerekkel. Emiatt a Microsoft BASIC valóban szabványossá vált, és a termék uralni kezdte saját piacát.
Az MS-DOS 1.01-es verziója
1980 végén az egyik legnagyobb számítógépgyártónak, az IBM-nek szüksége volt egy operációs rendszerre új személyi számítógépükhöz, az IBM PC-hez. Az akkor még szerény kis cégnek számító Microsoft megvásárolta a Seattle Computer Products nevű cégtől a QDOS rendszer összes jogát 50 ezer dollárért, és átnevezte MS-DOS-ra (Microsoft Disk Operating System – lemezes operációs rendszer). Ezt azután IBM PC-DOS 1.0-ként adták ki. A szerződéskötéskor a Microsoft megtartotta azt a jogát, hogy MS-DOS néven más számítógépgyártóknak is árusíthassa a szoftvert. Utóbb ez rendkívül jó húzásnak bizonyult, a következő években ugyanis hatalmas mennyiségű IBM PC-hasonmás került a piacra. A Microsoft gyorsan és olcsó termékekkel reagált erre, így vezető helyet szerzett az operációsrendszer-piacon.
Főbb szoftvertermékeik
• Microsoft Windows operációsrendszer-család
• Fordítóprogramok és értelmezők különböző programozási nyelvekhez
• Szövegszerkesztők, táblázatkezelők és egyéb irodai szoftverek
A siker néhány oka
• Egységes felhasználói felület: az összes Microsoft-alkalmazás ugyanazokat a menüparancsokat, billentyűkombinációkat és folyamatokat használja a hasonló feladatokhoz. Így jóval kevesebb idő megtanulni egy következő szoftver használatát.
• Visszafelé kompatibilitás: a Microsoft biztosítja, hogy a régebbi kódok és adatok az újabb rendszereken is működni fognak.
• Összekapcsolhatóság: általában (de főleg a Microsoft Office esetében) az egyik Microsoft-alkalmazásban létrehozott adat más Microsoft-alkalmazásokba is átvihető.
Magyar vonatkozás
A cég egyik fő fejlesztője a korai időktől 2002-ig Charles Simonyi volt. (Apja Simonyi Károly fizikus, A fizika kultúrtörténete című híres könyv szerzője.)
Alapítványi munka
Melinda és Bill Gates sokféle módon próbálnak segíteni a világ szegényeinek. A Bill és Melinda Gates Alapítvány egészségügyi és kulturális projekteket is támogat. Példa erre a Biblionet program, amely elsősorban falvak és kisebb városok közkönyvtárainak korszerűsítését tűzte ki célul - többek között Romániában. A program 27 millió dollárból gazdálkodik.
A Gates házaspár egy maláriás kisfiú betegágya mellett Mozambikban
Források
Microsoft
A magyar Wikipédia Microsoftról szóló cikke röviden bemutatja a világ egyik legnagyobb szoftvercégének történetét, termékeit, üzleti kultúráját. Ismerteti a Microsoft monopolhelyzetéből fakadó jogi kérdéseket, összefoglalja a céget ért kritikákat, és végül megad egy sor külső hivatkozást, amelyeken el lehet indulni, ha az ember többet is szeretne tudni a vállalatról.
Microsoft Windows
Az angol nyelvű Wikipédia-szócikk jóval részletesebb. Nyomon követhető itt az operációs rendszer fejlődése: korai verziók, Windows 3.0 és 3.1, Windows 95, 98 és ME (Millennium Edition), Windows NT család, Windows CE, egészen az 1.6-osig, ami "már a jövő". Szó esik többek között a biztonságról is: a file-engedélyek, a védelem (Windows Defender), a szavatosság kérdéseiről. Megtudhatjuk, milyen szabadon felhasználható Windows-alkalmazások vannak. (A szoftvergyártók közötti verseny egyre inkább rákényszeríti a cégeket erre, hiszen lassan már minden letölthető az internetről.)
IBM PC DOS
IBM és Microsoft: partnerek és versenytársak. Röviden így foglalható össze az angol Wikipédia vonatkozó cikkének tartalma. Az IBM PC DOS-t (Disk Operation System) az IBM a saját személyi számítógépei és a velük kompatibilis pc-k számára gyártotta és forgalmazta. A 80-as évektől az IBM és a Microsoft is adott ki saját DOS-változatokat. Együttműködésük elején az IBM csak ellenőrizte és csomagolta a Microsoft termékeit, és a saját verziói kis késéssel követték a Microsoft-féle DOS-okat... Egy idő után a Microsoft - érthetően - ragaszkodott hozzá, hogy a gyártók megtartsák az MS-DOS terméknevet. Az IBM állt ellen legtovább ennek a követelésnek. Az IBM PC DOS-nak az alábbi verziói futottak: 1.0, 2.0, 3.0, 4.0, 5.0, 5.02, 6.00, 6.1, 6.3, 7, 2000. Az utolsó változat a 2000. év problémával kapcsolatban teljesített feladatokat.
Bill Gates
Az angol Wikipédia részletes életrajzot közöl William Henry „Bill” Gates III-ról, az amerikai üzleti mágnásról, emberbarátról, íróról, a Microsoft Vállalat elnökéről, akit a világ leggazdagabb emberei között tartanak számon. Mint sok híres nagy embert, őt is kirúgták az egyetemről (tegyük hozzá: a Harvardról, mert ez azért nem mindegy). Ezután következett a cégalapítás, az együttműködés az IBM-mel, a Windows hihetetlen felfutása... Jókor volt jó helyen – szokták mondani. Szó esik a magánéletéről, az ő és felesége nevével fémjelzett alapítványról, a különféle befektetésekről. Egész komoly bibliográfia, sőt filmográfia egészíti ki a cikket, és számos link. Közülük talán a legérdekesebb a Microsoft News Center nevű honlap, ahonnan egy szimpatikus, vöröses hajú úr mosolyog ránk kedvesen. Alatta cikkek: a Microsoft Gates után (és Bill a Microsoft után)... Bill Gates megosztja feljegyzéseit... Bill Gates 2009. évi levele... Hogyan látja Bill Gates a pc jövőjét?
Paul Allen
Paul Gardner Allenről, Bill Gates üzlettársáról az angol Wikipédia terjedelmes szócikkéből legyen elég pár beszédes adat. Személyes vagyona 12.7 billion US$-ra rúgott 2010-re. Több mint 40 különböző technológiai, média- and tartalomszolgáltató cég felett rendelkezik. Három profi sportegyesületet is a magáénak tudhat a futball, a kosárlabda és az amerikai futball nemzeti válogatott csapatai közül.
Criticism of Microsoft
A Microsoft termékeit és üzletpolitikáját számos alkalommal kritizálták. A bírálatok tárgya leggyakrabban a cég üzleti szoftvereinek használhatósága, megbízhatósága, biztonságossága. Azzal is vádolják, hogy túlságosan hozzáköti a kereskedőket és a felhasználókat a saját termékeihez, és nem alkalmazkodik a létező szabványokhoz. A Linuxszal és a Mackel való összehasonlítás szintén állandó téma a Microsofttal kapcsolatban. Több ízben perbe fogták a társaságot különböző kormányok és vállalatok a törvénytelen monopolizációs törekvései miatt. 2004-ben az Európai Unió elmarasztalta az uniós versenyügyben tanúsított magatartásáért. (Wikipédia, angol.)
History of Microsoft Windows
1983-ban jelentette be a Microsoft új fejlesztésű termékét, a Windowst, ami a korábbi MS-DOS operációs rendszerhez kapcsolódó grafikus felhasználói felület (graphical user interface, GUI). A termék a fejlesztés során jelentős változásokon ment keresztül. A kulcsszavak e témában: Windows 3.11, Windows 95, Windows 98, Windows ME. A Windows NT család az NT 3.1-gyel kezdődött 1993-ban... (További "varázsszavak" is szerepelnek az angol nyelvű Wikipédia-szövegben, úgy mint OS/2, IA-32, x86-64, Itanium, Alpha, MIPS, Fairchild Clipper, PowerPC, NT4.0, CPU, PowerPC, MIPS – de ezeket csak a vájtfülű szoftveresek értik. A régebbi felhasználók közül viszont sokan emlékeznek még a 286-osra, 386-osra, 486-osra.)
Twenty Years of Windows
A Microsoft alapításának 20. évfordulója alkalmából cikksorozat indult a PCMAG, vagyis a PC Magazin című újság online változatának címlapján, 2005-ben. Mindenféle hardver- és szoftvergyártó cégek híres emberei is megidéztetnek a Microsofttal kapcsolatban: a Xerox, a Dell, a Netscape, Eric Hahn, Dave Robson, Charles Simonyi és sokan mások.
Bill Gates: A timeline
A BBC News Online 2006. június 15-ei oldalán röviden összefoglalja Bill Gates eddigi élettörténetét 1955-ös megszületésétől 2006-ig, amikor bejelentette, hogy hamarosan távozik a Microsoft operatív vezetői posztjáról. A továbbiakban csak az elnöki feladatokat látja el a cégnél, és idejének nagy részét az alapítványi munkára fordítja.
Microsoft Chronology
Ez egy másik időrendbe szedett Microsoft-történelem, ezúttal a CBS News nevű internetes hírportálról. A sztori 1975-ben kezdődik, amikor Paul Allen és Bill Gates, a két jó barát közösen programnyelvet írnak az Altair nevű hobbiszámítógéphez, és ezzel megszületik az első Microsoft-termék... Azután folytatódik a történet egészen 2008-ig, amikor a Microsoft világvállalat épp ereje teljében van, mégis egy sor megoldatlan problémával néz szembe. A legsúlyosabb talán a Google megállíthatatlan térhódítása a weben.
Az alábbi négy helyen is a fentiekhez hasonló időrendeket lehet olvasni különböző amatőr honlapokon. A második közülük azért érdekes, mert két "wanted"-típusú fényképet közöl a siheder Bill Gatesről (profilból és szemből). A nyakában egy rendszámtábla lóg: talán autótolvajláson kapták? A szövegből nem nagyon derül ki, mi történt, de sok más érdekesség megtudható Gates iskolás koráról.
U.S. v. Microsoft: Timeline
The History Of Microsoft
Microsoft Company 15 September 1975
Microsoft Corporation
Negyven amerikai milliárdos vagyona felével jótékonykodik
Negyven amerikai milliárdos és családja csatlakozott az Egyesült Államok két leggazdagabb polgára, Bill Gates és Warren Buffet felhívásához, hogy hatalmas vagyonuk legalább felét még életükben vagy végrendeletükben ajánlják fel jótékony célokra. (Népszabadság Online, 2010. augusztus 5.)
2010. május 24., hétfő
Lila anyák bölcsésztopicja :)
Az Index Fórumán indult 2007-ben. A párszavas bemutatkozás szerint: "Gyakorló anyáknak kisebb-nagyobb gyerekekkel, és kellő lila köddel. A fő téma a gyereknevelés persze, de azért jöhet némi irodalom és zene is....."
Saját, közös blogjuk megtalálható itt. Ez már inkább honlapszerű, statikusabb, és főleg receptekből áll: maceszgombóc, pészahi kókusztorta - te jó ég, hova keveredtem? :) nincs egy kis beigli? -, joghurtkészítés házilag... De vannak itt komolyabb témák is: beszámolók könyvekről, filmekről, a szubjektivitás és a (vélemény)változtatás jogát fenntartva. Összegzőbb hangvételű naplóbejegyzések, kommentárokkal ellátva.
A topikot hodograf nyitotta, aki: "(gör.) a. m. átíró. E nevet Hamilton, az irlandi nagy matematikus annak a görbe vonalnak adta, mely akkor keletkezik, ha a mozgó pont sebességi komponenseit hosszuságoknak tekintve koordinátákul rakjuk fel... Forrás: Révai lexikon". Hm... Hát ez is a komolyságot bizonyítja.
A hozzászólások száma igen figyelemreméltó: 40095! Bár ha nők egyszer elkezdenek locsogni... összejön az gyorsan.
Csoportidentitás
A résztvevők régebb óta ismerik egymást, volt már korábban közös blogjuk, a "zorános". Nem tudni, azt miért hagyták ott, valószínűleg csak úgy abbamaradt. Most újat kezdenek. Jókedvük van, röhigcsélnek. Megpróbálják a jellembeli tulajdonságokat, a különböző attitűdöket verbálisan megjeleníteni, egymásét is, meg ki-ki a saját magáét. Keresik azt is, ami közös bennük. Lilák vagyunk: mit jelent ez? Bölcsészek vagyunk, de nem mindenki, pl. pont az alapító nem (ez kiderül a nickname választásából, ő valószínűleg TTK-s.
Milyen a lila bölcsész? "Tényleg nem tudom verbalizálni, pedig a bölcsészkaron tanítok, de tényleg lila tud lenni. Na jó, egy esetet elmesélek ;-))) Az igazi lila bölcsész bemegy az idős profhoz, aki határozottan hímnemű, odaáll elé, két centire tőle, és megkédezi: Maga a Kovácsné? És ez nem vicc, hanem konkrétan megtörtént. mert lila bölcsész vagy ihel épp, vagy a nirvánában csücsül, vagy mittudomén ;-)))))"
Nehezményezik, hogy a moderátorok áttették őket az SZMK-ból (gondolom, Szülői Munkaközösség) a Kávéházba. Túlzott rendszeretet - mondják -, máskor bezzeg "sokkal keményebb dolgokért is úgy kell szólni"...
Résztvevők
Többen vannak: az első alkalommal négyen. hodograf, kissamson, szafi95, kriszi. Később mások is csatlakoznak, vagy 10-15 új név bukkan föl, de a 4 "alapító tag" máig jelen van.
Témák
Mit főzzünk? Hogy készül a... Hogy sikerült a szülinap? Szülők betegsége. Filmek. Sulifarsang, milyen a jó jelmez? Meghalt az egyik tanárnő, hogy fogadták ezt a gyerekek. Koncerten voltunk. Könyvek. Új szemüveg. Időjárás (mikor lesz már tavasz?). Köhög a gyerek. Mit olvas a gyerek (Gyűrűk ura). Házi feladat, megcsinálta, nem csinálta meg. Hol tanul tovább? Valami közös írásbeli munka, amit a neten végeznek ketten: hodográf és szafi95, ők valószínűleg kollégák, és küldözgetnek egymásnak munkaanyagokat e-mailben.
Képeket is küldenek egymásnak, azt is nyilván e-mailben. Helyben is csatolnak kisebb rajzocskákat, vicces ábrákat - "fiadnak küldöm" - megjegyzéssel.
Időtartam
3-4 óra! Ez a legelső beszélgetés, az "alakuló ülés". A csevegésnek este 9-kor az vet véget, hogy "főzni kéne valamit". (Ezek tényleg nagyon lilák: éjszaka főznek?) Másnap is négyen vannak, de két új szereplő bukkan fel: bokor és Parducbogyo.
Másnap reggel már 8-kor elkezdődik a társalgás (hodográf kezdeményezi, jó reggelt kívánva), és kisebb-nagyobb szünetekkel tart egészen este este 11-ig. Jól láthatóan háttérfórumozást folytatnak. Közben megfő az ebéd, hodograf elmegy egy előadásra. A többiek ezalatt folytatják, kissé intimebb hangvételben.
Három éve mindennap beszélnek. Teljesen az életük részévé vált ez a topik. A 4-5 törzstagnál nem érzékelhető a kifáradásnak semmilyen jele.
Családi, társadalmi, jogi problémák a hétköznapokban
Az Index fórumáról kiválasztott topikom:
Lila anyák bölcsésztopicja :)
Már ezen a helyen is eléggé vegyes témák merültek fel, hiszen épp az a lényege a dolognak, hogy a résztvevők, időszakos helyhez kötöttségük miatt az internet segítségével tartják a kapcsolatot egymással, beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat. Ami némileg szűkíti a lehetséges témák körét: mindnyájan bölcsész végzettségű, fiatal, értsd: 30-as (40-es?) éveikben járó anyák.
Sajnos a kiválasztott topik követésére kevés időm volt, viszont rendszeres internethasználó vagyok. Ezért összegyűjtöttem, hogy a címben megjelölt, átfogó témakörben milyen blogokat nézegettem, fórumokat olvasgattam, honlapokat látogattam az elmúlt hónapokban, ahogy azt az élet éppen hozta. Bár ezeket a helyeket a mindennapi gyakorlat esetlegessége szerint kerestem föl, eközben azért megpróbáltam őket olyan szemmel is nézni, ahogy a feladatban megadott szempontok diktálták.
Témák, topikok
Egészségügyi problémák, kórházi (v)iszonyok - Tapasztalt Orvos Kezdő Blogja, Egészségkalauz, Házipatika. Ehhez a témához kapcsolódik az első, töredékben maradt bejegyzésem (lásd: február 23.) Ez a téma - a magyar egészségügyi intézmények állapota fizikai és morális értelemben is túl messzire vezetne, ezért itt inkább csak a véletlenszerűen felsorolt honlapok és blogok utalnak a feldolgozás sokféleségére. Jellemző például az a gyakorló orvos, aki blogot ír, részben a napi rutin folytatásaként a virtuális térben, részben feszültséglevezetésként. Tipikus az orvos-beteg párbeszéd, hasonlóan a nyomtatott periodikák "az orvos válaszol" rovatához. Létezik több, jól szerkesztett egészségügyi honlap, a lehetséges témák több oldalú, népszerű, de professzionális feldolgozásával. És vannak az egyéni blogok, ahol lehet mindenféle, jó és rossz tanácsot kapni, személyes élménybeszámolót olvasni, hasznosakat és elborzasztóakat egyaránt.
Mese a gyereknek - Egyszer volt.... Nagyon jó, mozgalmas, kedves, színes, de egy kicsit mechanikus és humortalan. Inkább óvodásoknak, mint nagyobb gyerekeknek való, akik még épp csak ismerkednek a számítógéppel. "Nyomd meg a gombot, kapsz egy... mesét!"
A pszichiátriai betegek helyzete, civilek mozgolódása - Kálvária, Ébredések, Szigony Alapítvány, Sotéria Alapítvány, Kézenfogva Alapítvány. A pszichiátriai betegek helyzete megoldatlan Magyarországon, pedig rengetegen vannak. (Tele van velük a város, az ország, szinte már alig lehet normális emberrel találkozni...) A viccet félretéve: a felsorolt oldalakból kiderül, hogyan próbálnak a civilek - főleg komolyan érintett hozzátartozók - segíteni magukon ezen a téren.
Kertész Péter blogján megint vadul hajbakaptak a bloggerek. Tipikusan olyan hely, ahol az emberek levezetik az indulataikat, beleértve a blog gazdáját is. Ő "csak" leírja mindennap, hogy mit tapasztalt, milyen sérelem érte, persze eléggé átfűtött módon, majd várja a reakciókat. Politikai nézetek, vallási hovatartozás, mindenféle, köztük egészen alantas indulatok csapnak össze. Abban különbözik csak a kocsmától, hogy szinte provokálja a legellentétesebb embereket, hogy jól odamondogassanak egymásnak. A kocsmában is szoktak verekedni, de azért ez viszonylag ritka, mert akik a felvégen laknak, nem nagyon járnak az alvégre inni. Borzasztó, és ugyanakkor sajnálatos!
Befizettem a lejárt jogosítványom miatti büntetést - A műszaki vizsgán plusz húszezret fizettettek velem eredetvizsgálat jogcímen (jogtalanul!) JogIQ. Ez szintén egy olyan blog, ahol levezetheted az indulataidat, történetesen a jogsérelmeiddel kapcsolatosakat. De a főnök itt egy jogász, aki nagyon is igyekszik moderálni az indulatokat. A kommentek - nem véletlenül - inkább tanácsot kérőek, semmint beolvasnak valakinek.
Afganisztánba újabb magyar katonai egységeket vezényeltek - Clueless on the Globe, A Dróton Túl. Vannak emberek, akik keresik a veszélyt, a háborús helyzeteket. Kicsit talán régimódi ez a fogalom, de afféle modern "haditudósítóként" a neten igyekeznek beszámolni a világnak a tapasztalataikról. Mindenféle linkek mutatnak azokra a helyekre, ahol az írásaik, fotóik megjelennek. Kommentárok is vannak, láthatólag főleg férfiakat mozgat ez a téma, a katonásdi. Elvétve olvasgatja csak ezeket egy-egy aggódó anya, feleség.
Megnyílt a Szentendre-Budapest-Párizs kiállítás az Erdész Galériában. Nagyon kulturált hely. Érdemes személyesen is ellátogatni oda.
A Virtuális Szentendrei Tárlat vendégoldalán új bejegyzések születtek. Ezek sajnos egyoldalúak, mint a hagyományos múzeumi vendégkönyvek, nem nagyon válaszol rájuk senki.
A honlapot 2001-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy segítsék a kortárs szentendrei képzőművészet népszerűsítését a világhálón. Jelenlegi formájában alig több, mint egy illusztrált adatbázis, amely a Szentendrén élő vagy a városhoz kötődő művészek ábécé szerinti és műfaji csoportosítását, életrajzukat és válogatott műveiket tartalmazza.
A továbblépés lehetősége – az elmúlt évek tapasztalatai és a számítástechnikai lehetőségek bővülése nyomán – nyilvánvaló: frissítés, bővítés, többnyelvűség, interaktivitás. A hozzáférhető művek számának növelésén és az aktuális kulturális események bemutatásán túl azonban fontos lenne a minőségi fejlesztés az elméleti háttér megteremtése révén is. Műkritikák, cikkek, tanulmányok sorával lehetne megkísérelni a szentendrei művészet európai kontextusba helyezését. Ezáltal létrejöhetne egy olyan közeg, amelyben a tájékozódni és a publikálni kívánó felhasználók is jól érzik magukat.
Van két magyar fejlesztésű és jó (!) művészeti honlap, a Képzőművészet Magyarországon és a Webgallery of Art.
Az APEH-portálon nem sikerült egyedül eligazodnom :( Mégis mit gondolnak a rendszergazdák, kiknek készítik ezt a honlapot?
Sikerült viszont a Nemzeti Civil Alapprogramhoz benyújtandó pályázatot elektronikusan lezárni :) - az Elektronikus Pályázatkezelési és Együttműködési Rendszer segítségével. Az utóbbi időben mintha kicsit egyszerűbb lenne a kezelése. Vagy csak hozzászoktam, hogy ilyen bonyolult?
Benkovits György blogjából mindig megtudható, mi történik Szentendrén. Ez jó, mert a szerző tényleg mindig, mindenhol jelen van. Nem is értem, hogy csinálja. Kár, hogy egy kicsit kusza az egész.
A Szentendrei Könyvklub honlapja bizony elég régen nem volt frissítve. Az oldal képe statikus, a kezelése is ügyetlen, főleg a kereskedelmi funkcióé. Hány és hány ilyen honlap létezhet, amelyik - a folyamatos törődés híján - már a létrejöttekor halálra van ítélve!
Lila anyák bölcsésztopicja :)
Már ezen a helyen is eléggé vegyes témák merültek fel, hiszen épp az a lényege a dolognak, hogy a résztvevők, időszakos helyhez kötöttségük miatt az internet segítségével tartják a kapcsolatot egymással, beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat. Ami némileg szűkíti a lehetséges témák körét: mindnyájan bölcsész végzettségű, fiatal, értsd: 30-as (40-es?) éveikben járó anyák.
Sajnos a kiválasztott topik követésére kevés időm volt, viszont rendszeres internethasználó vagyok. Ezért összegyűjtöttem, hogy a címben megjelölt, átfogó témakörben milyen blogokat nézegettem, fórumokat olvasgattam, honlapokat látogattam az elmúlt hónapokban, ahogy azt az élet éppen hozta. Bár ezeket a helyeket a mindennapi gyakorlat esetlegessége szerint kerestem föl, eközben azért megpróbáltam őket olyan szemmel is nézni, ahogy a feladatban megadott szempontok diktálták.
Témák, topikok
Egészségügyi problémák, kórházi (v)iszonyok - Tapasztalt Orvos Kezdő Blogja, Egészségkalauz, Házipatika. Ehhez a témához kapcsolódik az első, töredékben maradt bejegyzésem (lásd: február 23.) Ez a téma - a magyar egészségügyi intézmények állapota fizikai és morális értelemben is túl messzire vezetne, ezért itt inkább csak a véletlenszerűen felsorolt honlapok és blogok utalnak a feldolgozás sokféleségére. Jellemző például az a gyakorló orvos, aki blogot ír, részben a napi rutin folytatásaként a virtuális térben, részben feszültséglevezetésként. Tipikus az orvos-beteg párbeszéd, hasonlóan a nyomtatott periodikák "az orvos válaszol" rovatához. Létezik több, jól szerkesztett egészségügyi honlap, a lehetséges témák több oldalú, népszerű, de professzionális feldolgozásával. És vannak az egyéni blogok, ahol lehet mindenféle, jó és rossz tanácsot kapni, személyes élménybeszámolót olvasni, hasznosakat és elborzasztóakat egyaránt.
Mese a gyereknek - Egyszer volt.... Nagyon jó, mozgalmas, kedves, színes, de egy kicsit mechanikus és humortalan. Inkább óvodásoknak, mint nagyobb gyerekeknek való, akik még épp csak ismerkednek a számítógéppel. "Nyomd meg a gombot, kapsz egy... mesét!"
A pszichiátriai betegek helyzete, civilek mozgolódása - Kálvária, Ébredések, Szigony Alapítvány, Sotéria Alapítvány, Kézenfogva Alapítvány. A pszichiátriai betegek helyzete megoldatlan Magyarországon, pedig rengetegen vannak. (Tele van velük a város, az ország, szinte már alig lehet normális emberrel találkozni...) A viccet félretéve: a felsorolt oldalakból kiderül, hogyan próbálnak a civilek - főleg komolyan érintett hozzátartozók - segíteni magukon ezen a téren.
Kertész Péter blogján megint vadul hajbakaptak a bloggerek. Tipikusan olyan hely, ahol az emberek levezetik az indulataikat, beleértve a blog gazdáját is. Ő "csak" leírja mindennap, hogy mit tapasztalt, milyen sérelem érte, persze eléggé átfűtött módon, majd várja a reakciókat. Politikai nézetek, vallási hovatartozás, mindenféle, köztük egészen alantas indulatok csapnak össze. Abban különbözik csak a kocsmától, hogy szinte provokálja a legellentétesebb embereket, hogy jól odamondogassanak egymásnak. A kocsmában is szoktak verekedni, de azért ez viszonylag ritka, mert akik a felvégen laknak, nem nagyon járnak az alvégre inni. Borzasztó, és ugyanakkor sajnálatos!
Befizettem a lejárt jogosítványom miatti büntetést - A műszaki vizsgán plusz húszezret fizettettek velem eredetvizsgálat jogcímen (jogtalanul!) JogIQ. Ez szintén egy olyan blog, ahol levezetheted az indulataidat, történetesen a jogsérelmeiddel kapcsolatosakat. De a főnök itt egy jogász, aki nagyon is igyekszik moderálni az indulatokat. A kommentek - nem véletlenül - inkább tanácsot kérőek, semmint beolvasnak valakinek.
Afganisztánba újabb magyar katonai egységeket vezényeltek - Clueless on the Globe, A Dróton Túl. Vannak emberek, akik keresik a veszélyt, a háborús helyzeteket. Kicsit talán régimódi ez a fogalom, de afféle modern "haditudósítóként" a neten igyekeznek beszámolni a világnak a tapasztalataikról. Mindenféle linkek mutatnak azokra a helyekre, ahol az írásaik, fotóik megjelennek. Kommentárok is vannak, láthatólag főleg férfiakat mozgat ez a téma, a katonásdi. Elvétve olvasgatja csak ezeket egy-egy aggódó anya, feleség.
Megnyílt a Szentendre-Budapest-Párizs kiállítás az Erdész Galériában. Nagyon kulturált hely. Érdemes személyesen is ellátogatni oda.
A Virtuális Szentendrei Tárlat vendégoldalán új bejegyzések születtek. Ezek sajnos egyoldalúak, mint a hagyományos múzeumi vendégkönyvek, nem nagyon válaszol rájuk senki.
A honlapot 2001-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy segítsék a kortárs szentendrei képzőművészet népszerűsítését a világhálón. Jelenlegi formájában alig több, mint egy illusztrált adatbázis, amely a Szentendrén élő vagy a városhoz kötődő művészek ábécé szerinti és műfaji csoportosítását, életrajzukat és válogatott műveiket tartalmazza.
A továbblépés lehetősége – az elmúlt évek tapasztalatai és a számítástechnikai lehetőségek bővülése nyomán – nyilvánvaló: frissítés, bővítés, többnyelvűség, interaktivitás. A hozzáférhető művek számának növelésén és az aktuális kulturális események bemutatásán túl azonban fontos lenne a minőségi fejlesztés az elméleti háttér megteremtése révén is. Műkritikák, cikkek, tanulmányok sorával lehetne megkísérelni a szentendrei művészet európai kontextusba helyezését. Ezáltal létrejöhetne egy olyan közeg, amelyben a tájékozódni és a publikálni kívánó felhasználók is jól érzik magukat.
Van két magyar fejlesztésű és jó (!) művészeti honlap, a Képzőművészet Magyarországon és a Webgallery of Art.
Az APEH-portálon nem sikerült egyedül eligazodnom :( Mégis mit gondolnak a rendszergazdák, kiknek készítik ezt a honlapot?
Sikerült viszont a Nemzeti Civil Alapprogramhoz benyújtandó pályázatot elektronikusan lezárni :) - az Elektronikus Pályázatkezelési és Együttműködési Rendszer segítségével. Az utóbbi időben mintha kicsit egyszerűbb lenne a kezelése. Vagy csak hozzászoktam, hogy ilyen bonyolult?
Benkovits György blogjából mindig megtudható, mi történik Szentendrén. Ez jó, mert a szerző tényleg mindig, mindenhol jelen van. Nem is értem, hogy csinálja. Kár, hogy egy kicsit kusza az egész.
A Szentendrei Könyvklub honlapja bizony elég régen nem volt frissítve. Az oldal képe statikus, a kezelése is ügyetlen, főleg a kereskedelmi funkcióé. Hány és hány ilyen honlap létezhet, amelyik - a folyamatos törődés híján - már a létrejöttekor halálra van ítélve!
2010. május 10., hétfő
Madonna-rajongók, vigyázat!
Videomottó:
Andy Warhol Eats a Hamburger
Felföldi Barnabás: „Madonna brutális anorexiásnak tűnik nekem…”
Társadalomelméleti közelítések a sztárdiskurzus megértéséhez
Médiakutató, 2009. ősz, Testek rovat
(Utoljára letöltve: 2010-05-24)
Az itt ismertetett tanulmány figyelemfelkeltő címe némileg megtévesztő, és talán csalódást is kelthet a Madonna-rajongókban és ellendrukkerekben egyaránt: a továbbiakban egy szó sem esik a popdíváról. A szerző (kultúrakutató, mellesleg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa, a cikk megírása idején a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció Doktori Programjának doktorandusza) sokkal komolyabb célt tűz maga elé, semhogy egy énekesnő magánéletében vájkáljon. A „sztárpletyka-média fél évszázados sikertörténete” alapján „a modern fegyelmező társadalom”, illetve „a posztmodern ellenőrző társadalom” általános szervezőelveit kutatja.
A vizsgálódás kiindulópontja egy érdekes megállapítás: „A 20. század kezdete óta a nyugati társadalmak emberének az ’ideális testet’ egyre kevésbé szentképeken vagy köztéri szobrokon fogalmazzák meg, inkább a nyomtatott sajtó és az elektronikus tömegmédia közvetíti, és az ideális test megjelenítése immár a sztárkultuszhoz kötődik: a sportolókról, színészekről, televíziós hírességekről készült fényképek százaival találkozhatunk naponta a magazinok címlapjain, a híradásokban vagy az internetes portálokon.”
Arról van szó tehát, hogy a manapság nem úgy választunk példaképeket, mit régen. A 19. századig a széles néprétegek a vizuális igényeiket a templomokban vagy a köztereken elégítették ki, az ott elhelyezett ikonokat rögzítették emlékezetükben, miközben arra voltak kíváncsiak, milyen az ideális, a követendő emberi megjelenés – ahogy ma mondanánk: mi a menő. Az azóta eltelt időben új médiumok keletkeztek: újság, fénykép, mozi, tévé-videó, internet... Ezek közvetítésével alakítjuk ki ideáljainkat, és rajtuk keresztül követünk viselkedési mintákat.
Az ne tévesszen meg senkit, hogy „testről” van szó: ez (mint ahogy a cikkben szintén felbukkanó „habitus” is) a szociálpszichológiából kölcsönvett kifejezés, és valójában a teljes személyiséget jelöli, amely azonban elsősorban fizikai megjelenésén és testi megnyilvánulásain keresztül hat a környezetére.
Van a cikkben három fontos felvetés, amelyek azonban magyarázatra szorulnak. Nézzük végig őket, majd ismét vizsgáljuk meg a recenzió elején idézett megállapítást.
1. Igaz-e, hogy a sztárok kultusza és a médiában intézményesülni látszó pletyka a történelem során éppen most, a legutóbbi félszáz évben kapott aránytalanul nagy hangsúlyt, fejlődött minden eddiginél gyorsabban és erősebben?
2. Mit jelent az pontosan, hogy modern társadalom, és mennyiben nevezhető fegyelmezőnek?
3. Mikortól és mitől posztmodern egy (a) társadalom, és milyen tulajdonságai alapján nevezhető ellenőrzőnek?
A pletyka, a bulvár mindig létezett
Az első állítás az ellenpéldák gyors számbavételére sarkall. Minden időnek és minden területnek megvannak, megvoltak a maga sztárjai. A magyar irodalomban például a 19. és a 20. században sztárnak volt nevezhető Petőfi, Jókai, Krúdy, Molnár Ferenc, Karinthy, hogy csak a legismertebb neveket említsük. Mindannyian bőséges híranyagot szolgáltattak az akkori olvasóközönségnek, és nemcsak (talán nem is elsősorban) halhatatlan műveikkel, de személyes botrányaikkal, kilengéseikkel, feltűnő viselkedésükkel, az átlagostól eltérő „habitusukkal”. (Az irodalmi életben hajdan terjengő pletykákról sokat meg lehet tudni a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján elérhető Magyar Írók Bibliográfiája adatbázisból szemezgetve.)
Igaz viszont, hogy az olvasóközönség az ő idejükben jóval kisebb volt. Iskolareformoknak, a nyomdák, a sajtótermékek ugrásszerű szaporodásának, a közlekedés minőségi változásának, a szabadidő növekedésének és még sok mindennek kellett megtörténnie ahhoz, hogy az írott információ sokkal több emberhez eljusson, mint korábban. Ugyanez tőlünk nyugatabbra valamivel hamarabb bekövetkezett. Goethe Németországban már a 18. században képes volt egy regénnyel, Az ifjú Werther keserveivel öngyilkossági hullámot elindítani. Minek nevezzük ezt, ha nem a tömegmédia hatásának? Az uralkodók, hadvezérek magánéletéről szóló mendemondák egyébként mindig is foglalkoztatták a köznépet (Napóleon, Mária Terézia, Ferenc József, Rudolf főherceg és még sorolhatnánk). Nem lehet állítani, hogy ebben meghatározó szerepe lett volna az információterjesztés éppen aktuális módjának, mint ahogy a földrajzi elhelyezkedésnek, a társadalmi „fejlettségnek” vagy az adott társadalmi csoport műveltségi színvonalának sem. Sobri Jóska, Rózsa Sándor viselt dolgai nótákban, betyárhistóriákban, Mátyás király (Harun al-Rashid stb.) cselekedetei pedig, ha máshogy nem, a népmesékben kaptak nyilvánosságot. (V. ö.: Peter Burke: Népi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó, Budapest, 1991.)
A pletykára tehát mindig is éhes volt a közönség, inkább csak a pletykaterjesztés módja és hatékonysága változott. Összefoglalóan: annyival több a pletyka manapság, amennyivel több eszköz áll a rendelkezésére. Következik-e ebből az, hogy az emberek pletykaéhesebbek lennének? Ezt sem jelenthetjük ki. Csupán arról van szó, hogy a korszerű médiapiacon a pletyka is megjelent mint eladható termék, és akik úgy gondolják, hogy az előállításához és forgalmazásához van tehetségük, megpróbálnak minden eszközzel hasznot húzni belőle.
Pornográf irodalom és a téma különféle vizuális ábrázolásai is mindig léteztek a történelem során, ez nyilvánvaló, a Willendorfi Vénuszttól a Káma Szutrán át a Dekameronig. Ami a testiség médiabeli nyíltabb megjelenését illeti, valószínűleg mégis helytálló az a megállapítás, hogy az elmúlt fél évszázadban minden korábbinál jelentősebb változások következtek be e téren a nyugati civilizációban. Szekularizáció, emancipáció, szexuális forradalom – ezek azok a fogalmak, amikhez kapcsolni szokták ezt a változást. Andy Warhol Marilyn Monroe-plakátjai nem véletlenül válhattak a populáris kultúra szimbólumává. Monroe volt a 20. század közepén az a híresség, aki főleg a szexuális kisugárzásával hatott. Az utóbbi időben talán Madonna váltott ki hasonló indulatokat a hangsúlyozottan „szexis” megjelenésével, a provokatív jelzéseket használó testbeszédével, a mindenféle társadalmi, így vallási tabukat is döntögető ikonográfiájával, például a harisnyakötőjébe dugott kereszttel, de már magával a névválasztásával is. (A sportolók testi tulajdonságai mint kitárgyalandó téma egyébként az ókori olimpiáktól napjainkig létezik. Ennek bizonyítására elég felidézni a görög vázafestészet egyes idevágó ábrázolásait, vagy azt, ahogy például a világbajnok úszó Johnny Weissmüller sportsikereivel és Tarzan-alakításával a húszas évektől folyamatosan témát szolgáltatott a korabeli bulvársajtónak.)
Magyarországon a rendszerváltás óta erősödött meg jelentősen a bulvársajtó. Ennek részben politikai okai vannak, részben a piacgazdaság hatására alakult ki ez is, mint sok minden más, ami korábban nem volt. A magyarországi demokratizálódásnak ezzel az időszakával nagyjából egybeesik világszerte az informatika robbanásszerű elterjedése a mindennapokban, az internet térhódítása, ami – mint köztudott – alapvetően megváltoztatta a kommunikációs szokásokat. Nemcsak hogy megsokszorozta a hírforrásokat, de leválasztotta az egyént a központi hírszolgáltatókról, s ezáltal minden eddiginél nagyobb lehetőséget biztosított a témák szabad megválogatására – a cikkíró terminológiájánál maradva: a „diskurzusok” önálló irányítására befogadói oldalról. Ez valóban új, de a tömegkultúra szintjén valószínűleg nem okoz döntő változást: akik tudják, mert kitapasztalták, hogy milyen képet, videót stb. kell odatenni egy-egy oldalra, hogy bizonyos ingereket stimuláljanak, azok pontosan azért teszik ezt, mert ismerik a lehetséges reakciókat. Igazán szabadon válogatni az elérhető információk tengerében, önállóan dönteni a felhasználásukról valószínűleg továbbra is csak szélesebb és mélyebb ismeretek birtokában lehet.
Bulvárlapok, tévécsatornák valóságshow-i és a különféle populáris témákat feldolgozó hírportálok egymás hatását erősítve ontják, hajszolják, gyártják az információt, hogy minél több vásárlót, felhasználót, potenciális reklámfogyasztót találjanak – ez tény. De az mindenképpen túlzó állítás lenne, hogy magának az emberiségnek a bulvárhírek (vagy általánosabban: a pletyka) iránti igénye nőtt meg ennyire az elmúlt évtizedekben. Elég azt leszögezni, hogy az információs eszközök száma nőtt, és az információhoz való szabadabb hozzáférés vált mindennapossá.
A Nagy Testvér most belülről figyel
Ami a fentebb megfogalmazott második és harmadik kérdést illeti (hogy t. i. mit értsünk „a modern fegyelmező társadalom”, illetve „a posztmodern ellenőrző társadalom” fogalmán), ezekhez már nehezebb releváns kijelentésekkel kapcsolódni egy rövid recenzió keretein belül. Inkább csak a kutatási irányzatok és a jelentősebb kutatók megnevezése lehet a cél. A lényeg röviden talán így foglalható össze:
Míg az újkorban a szociális mintakövetés és a szabályokhoz való igazodás kikényszerítése az emberek nagy tömegeinél intézményesen, a fegyelmezés, a fizikai és szellemi kényszer alkalmazásával ment végbe, a legújabb korban ez már inkább csak a folyamatos ellenőrzés, majd az önellenőrzés eszközeivel valósul meg.
A tanulmány szerzője ezzel kapcsolatban elsősorban francia és német szociológusokra hivatkozik, Norbert Elias, Michel Foucault és Gilles Deleuze, Marcel Mauss „nyomdokain halad”. Mindnyájan foglalkoztak filozófiával, pszichológiával, sőt orvostudománnyal is. Példaképeik között van Karl Jaspers és a magyar származású Karl Mannheim, a tudásszociológia egyik alapítója. (A bőséges irodalomjegyzékből kiderül, hogy a ma igen divatosnak számító Michel Foucault művei közül több is olvasható magyarul, például: Felügyelet és büntetés. A börtön története; A szexualitás története; Az igazság és az igazságszolgáltatási formák; Elmebetegség és pszichológia. A klinikai orvoslás születése; A bolondság története a klasszicizmus korában stb.)
Új fejlemény az elmúlt ötven évben – és ez a tanulmány eredeti állítása, a szerző saját hipotézise –, hogy mind a fegyelmezést, mind az ellenőrzést immár saját magunk "oldjuk meg", a modern kommunikációs eszközök segítségével. Hogy mit szabad és mit nem, mi a követendő viselkedési norma, divat, életstílus, azt ma már nem annyira intézmények (törvények és bírák, vallás és egyház stb.) szabják meg, hanem (hiszen demokráciában élünk) mi magunk választjuk ki a végtelen számú, előttünk felvonuló lehetőség közül. Manapság viszonylag kevesen járnak templomba, színházba vagy sportversenyre, de sokan néznek valóságshow-t, kibeszélőshow-t, vásárolnak bulvármagazinokat. Interneten szörfölünk, blogolunk, csetelünk, így éljük át „virtuálisan” az élményeket, dolgozzuk fel a konfliktusokat, tekintjük át a lehetséges megoldásokat, választjuk ki a nekünk megfelelő mintákat.
Ha meggondoljuk, nem annyira életidegen, és nem is gyökeresen új dolog ez, mint ahogy sokan állítják, kárhoztatva a számítástechnika nyomán terjedő új kommunikációs szokásokat. A görög színház által kiváltott katharzis is a lényegét tekintve egy fajta virtuális élmény volt: nem a nézőnek kellett a színpadon elvéreznie, eljátszották ezt helyette a színészek. Ráadásul a saját korlátaink (neveltetés, iskolázottság, anyagi helyzet stb.) szinte ugyanúgy behatárolják a mintaválasztásainkat, mint korábban.
Miről vall a sztár teste?
„Miből fakad az a fokozott figyelem, amely a sztárok testére irányul? Miről vall a sztár teste abban a formában, ahogy azt a bulvármédia megjeleníti?” – teszi fel a kérdést Felföldi Barnabás.
Állítása szerint „az emberi test mindenkori ábrázolásai az adott társadalom uralmi viszonylataiból fakadó társadalmi elvárásokra (kényszerekre) reflektálnak”. „Az európai (nyugati) típusú társadalmakban az emberek közötti kapcsolatok szabályozásában a külső kényszerektől a fokozódó önkontrollon keresztül az automatikusan ható egyéni önkényszer (lelkiismeret, szégyen- és kínosságérzés) veszi át a testi viselkedés, a kommunikáció és a gondolkodás irányításának funkcióját.” „Míg a fegyelmező társadalom számára az iskola, a börtön, a gyár, a kórház, a laktanya és a család is az elzárás (és az elzárva megfigyelés) analógiás mintáiként (…) működött, addig az ellenőrzés társadalmában a moduláció szervezőelve uralkodik el.”
Tehát: megnőtt az információhordozók száma és könnyebb lett a hozzáférés, továbbá megszűnni látszik a központi fizikai-erkölcsi irányítás és normarendszer. A felhasználó szabadabbá vált az információ kiválogatásában, de saját magának kell gondoskodnia arról, hogy valahogyan el ne tévedjen ebben az iránymutatás nélküli világban, és képes legyen felmérni a helyzetét a tömegben, igazodni a közösség elvárásaihoz. Eközben alakulnak ki olyan aránytévesztések, mint az anorexia és más hasonló pszichés eredetű betegségek, melyeket az a fokozott kényszer vált ki, hogy a saját testünket szigorú ellenőrzés alatt tartsuk, és ezáltal megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak.
„Akár tetszik, akár nem, a társadalom a test folytonos figyelését, rendszeres próbatételeit, készenléti állapotát, fegyelmezését kívánja meg a munkát, szülői feladatokat vállaló, iskolába járó, városban közlekedő vagy közéleti életet élő embertől, tehát ezekkel a kényszerekkel nemcsak a sztárok szembesülnek. Jóformán mindenkinek számolnia kell a folytonos megfigyelés lehetőségével – gondoljunk a vállalati és köztéri kamerákra, a munkahelyi e-mailek szűrésére, az internetes barangolás követhetőségére. A személyes imázs építése egyre terjedő kívánalom (például a munkahelyi előmenetel miatt), és ennek fontos eleme az öltözködésre, a jól ápoltságra, az állóképességre vonatkozó elvárások teljesítése. A felelős öngondoskodás sűrűn propagált elve alapján a test karbantartásának, a betegség megelőzésének egzisztenciális kényszere ugyancsak általánossá vált, hiszen a munkaadók jobban ragaszkodnak a keveset betegeskedő alkalmazottakhoz, továbbá az egészségügyi szolgáltatásokért is egyre nagyobb önrészt vagyunk kénytelenek vállalni.”
Ez már valóban túllép az orwelli világon: önmagunkat tartjuk ellenőrzés alatt. Mindennapjaink valósága ez. Megszoktuk és korántsem találjuk olyan hátborzongatónak, mint Steven Spielberg Minority Report című filmjének híres jeleneteiben azt, amikor a főhős egy gyanús hátsóudvarban működő lengyel(!) sebésszel kicserélteti a szemgolyóját, csak hogy kicsússzon a mindenhol jelenlévő íriszellenőrző készülékek hatalma alól. (Később a feje búbjáig elmerül egy teli kádban, hogy a pókszerűen közlekedő, mindig éber kis ellenőrzőrobotokat is kijátssza.)
Ez már Deleuze elméletének, a BwO-nak (Body without Organs) a szószerinti megvalósulása, habár csak a film világában: szervek nélküli testté változtatni valakit, saját magunkat, hogy ezáltal megkísérelhessük még jobban aktivizálni a virtuális képességeinket.
Összefoglalva: a legújabb korban a testiség, az erotika ábrázolása, a híres emberek magánéletének kiteregetése kuriózumból vagy luxuscikkből propagandaeszközzé és mindennapi árucikké, egyesek számára megélhetéssé vált. A kommunikációs technológia változásával minden új technikát, így a nyomtatást, a fényképészetet, a mozgóképet és a számítógépet is felhasználják az ilyen tartalmak megjelenítéséhez és terjesztéséhez. Aki sztárrá válik, az árucikké is válik életének minden pillanatában, ezzel számolnia kell, de bárkiből lehet sztár, aki bekerül a sztárcsinálók gépezetébe, hiszen, ahogy Andy Warhol mondta, mindenkinek jár 15 perc hírnév.
Andy Warhol Eats a Hamburger
Felföldi Barnabás: „Madonna brutális anorexiásnak tűnik nekem…”
Társadalomelméleti közelítések a sztárdiskurzus megértéséhez
Médiakutató, 2009. ősz, Testek rovat
(Utoljára letöltve: 2010-05-24)
Az itt ismertetett tanulmány figyelemfelkeltő címe némileg megtévesztő, és talán csalódást is kelthet a Madonna-rajongókban és ellendrukkerekben egyaránt: a továbbiakban egy szó sem esik a popdíváról. A szerző (kultúrakutató, mellesleg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársa, a cikk megírása idején a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció Doktori Programjának doktorandusza) sokkal komolyabb célt tűz maga elé, semhogy egy énekesnő magánéletében vájkáljon. A „sztárpletyka-média fél évszázados sikertörténete” alapján „a modern fegyelmező társadalom”, illetve „a posztmodern ellenőrző társadalom” általános szervezőelveit kutatja.
A vizsgálódás kiindulópontja egy érdekes megállapítás: „A 20. század kezdete óta a nyugati társadalmak emberének az ’ideális testet’ egyre kevésbé szentképeken vagy köztéri szobrokon fogalmazzák meg, inkább a nyomtatott sajtó és az elektronikus tömegmédia közvetíti, és az ideális test megjelenítése immár a sztárkultuszhoz kötődik: a sportolókról, színészekről, televíziós hírességekről készült fényképek százaival találkozhatunk naponta a magazinok címlapjain, a híradásokban vagy az internetes portálokon.”
Arról van szó tehát, hogy a manapság nem úgy választunk példaképeket, mit régen. A 19. századig a széles néprétegek a vizuális igényeiket a templomokban vagy a köztereken elégítették ki, az ott elhelyezett ikonokat rögzítették emlékezetükben, miközben arra voltak kíváncsiak, milyen az ideális, a követendő emberi megjelenés – ahogy ma mondanánk: mi a menő. Az azóta eltelt időben új médiumok keletkeztek: újság, fénykép, mozi, tévé-videó, internet... Ezek közvetítésével alakítjuk ki ideáljainkat, és rajtuk keresztül követünk viselkedési mintákat.
Az ne tévesszen meg senkit, hogy „testről” van szó: ez (mint ahogy a cikkben szintén felbukkanó „habitus” is) a szociálpszichológiából kölcsönvett kifejezés, és valójában a teljes személyiséget jelöli, amely azonban elsősorban fizikai megjelenésén és testi megnyilvánulásain keresztül hat a környezetére.
Van a cikkben három fontos felvetés, amelyek azonban magyarázatra szorulnak. Nézzük végig őket, majd ismét vizsgáljuk meg a recenzió elején idézett megállapítást.
1. Igaz-e, hogy a sztárok kultusza és a médiában intézményesülni látszó pletyka a történelem során éppen most, a legutóbbi félszáz évben kapott aránytalanul nagy hangsúlyt, fejlődött minden eddiginél gyorsabban és erősebben?
2. Mit jelent az pontosan, hogy modern társadalom, és mennyiben nevezhető fegyelmezőnek?
3. Mikortól és mitől posztmodern egy (a) társadalom, és milyen tulajdonságai alapján nevezhető ellenőrzőnek?
A pletyka, a bulvár mindig létezett
Az első állítás az ellenpéldák gyors számbavételére sarkall. Minden időnek és minden területnek megvannak, megvoltak a maga sztárjai. A magyar irodalomban például a 19. és a 20. században sztárnak volt nevezhető Petőfi, Jókai, Krúdy, Molnár Ferenc, Karinthy, hogy csak a legismertebb neveket említsük. Mindannyian bőséges híranyagot szolgáltattak az akkori olvasóközönségnek, és nemcsak (talán nem is elsősorban) halhatatlan műveikkel, de személyes botrányaikkal, kilengéseikkel, feltűnő viselkedésükkel, az átlagostól eltérő „habitusukkal”. (Az irodalmi életben hajdan terjengő pletykákról sokat meg lehet tudni a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján elérhető Magyar Írók Bibliográfiája adatbázisból szemezgetve.)
Igaz viszont, hogy az olvasóközönség az ő idejükben jóval kisebb volt. Iskolareformoknak, a nyomdák, a sajtótermékek ugrásszerű szaporodásának, a közlekedés minőségi változásának, a szabadidő növekedésének és még sok mindennek kellett megtörténnie ahhoz, hogy az írott információ sokkal több emberhez eljusson, mint korábban. Ugyanez tőlünk nyugatabbra valamivel hamarabb bekövetkezett. Goethe Németországban már a 18. században képes volt egy regénnyel, Az ifjú Werther keserveivel öngyilkossági hullámot elindítani. Minek nevezzük ezt, ha nem a tömegmédia hatásának? Az uralkodók, hadvezérek magánéletéről szóló mendemondák egyébként mindig is foglalkoztatták a köznépet (Napóleon, Mária Terézia, Ferenc József, Rudolf főherceg és még sorolhatnánk). Nem lehet állítani, hogy ebben meghatározó szerepe lett volna az információterjesztés éppen aktuális módjának, mint ahogy a földrajzi elhelyezkedésnek, a társadalmi „fejlettségnek” vagy az adott társadalmi csoport műveltségi színvonalának sem. Sobri Jóska, Rózsa Sándor viselt dolgai nótákban, betyárhistóriákban, Mátyás király (Harun al-Rashid stb.) cselekedetei pedig, ha máshogy nem, a népmesékben kaptak nyilvánosságot. (V. ö.: Peter Burke: Népi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó, Budapest, 1991.)
A pletykára tehát mindig is éhes volt a közönség, inkább csak a pletykaterjesztés módja és hatékonysága változott. Összefoglalóan: annyival több a pletyka manapság, amennyivel több eszköz áll a rendelkezésére. Következik-e ebből az, hogy az emberek pletykaéhesebbek lennének? Ezt sem jelenthetjük ki. Csupán arról van szó, hogy a korszerű médiapiacon a pletyka is megjelent mint eladható termék, és akik úgy gondolják, hogy az előállításához és forgalmazásához van tehetségük, megpróbálnak minden eszközzel hasznot húzni belőle.
Pornográf irodalom és a téma különféle vizuális ábrázolásai is mindig léteztek a történelem során, ez nyilvánvaló, a Willendorfi Vénuszttól a Káma Szutrán át a Dekameronig. Ami a testiség médiabeli nyíltabb megjelenését illeti, valószínűleg mégis helytálló az a megállapítás, hogy az elmúlt fél évszázadban minden korábbinál jelentősebb változások következtek be e téren a nyugati civilizációban. Szekularizáció, emancipáció, szexuális forradalom – ezek azok a fogalmak, amikhez kapcsolni szokták ezt a változást. Andy Warhol Marilyn Monroe-plakátjai nem véletlenül válhattak a populáris kultúra szimbólumává. Monroe volt a 20. század közepén az a híresség, aki főleg a szexuális kisugárzásával hatott. Az utóbbi időben talán Madonna váltott ki hasonló indulatokat a hangsúlyozottan „szexis” megjelenésével, a provokatív jelzéseket használó testbeszédével, a mindenféle társadalmi, így vallási tabukat is döntögető ikonográfiájával, például a harisnyakötőjébe dugott kereszttel, de már magával a névválasztásával is. (A sportolók testi tulajdonságai mint kitárgyalandó téma egyébként az ókori olimpiáktól napjainkig létezik. Ennek bizonyítására elég felidézni a görög vázafestészet egyes idevágó ábrázolásait, vagy azt, ahogy például a világbajnok úszó Johnny Weissmüller sportsikereivel és Tarzan-alakításával a húszas évektől folyamatosan témát szolgáltatott a korabeli bulvársajtónak.)
Magyarországon a rendszerváltás óta erősödött meg jelentősen a bulvársajtó. Ennek részben politikai okai vannak, részben a piacgazdaság hatására alakult ki ez is, mint sok minden más, ami korábban nem volt. A magyarországi demokratizálódásnak ezzel az időszakával nagyjából egybeesik világszerte az informatika robbanásszerű elterjedése a mindennapokban, az internet térhódítása, ami – mint köztudott – alapvetően megváltoztatta a kommunikációs szokásokat. Nemcsak hogy megsokszorozta a hírforrásokat, de leválasztotta az egyént a központi hírszolgáltatókról, s ezáltal minden eddiginél nagyobb lehetőséget biztosított a témák szabad megválogatására – a cikkíró terminológiájánál maradva: a „diskurzusok” önálló irányítására befogadói oldalról. Ez valóban új, de a tömegkultúra szintjén valószínűleg nem okoz döntő változást: akik tudják, mert kitapasztalták, hogy milyen képet, videót stb. kell odatenni egy-egy oldalra, hogy bizonyos ingereket stimuláljanak, azok pontosan azért teszik ezt, mert ismerik a lehetséges reakciókat. Igazán szabadon válogatni az elérhető információk tengerében, önállóan dönteni a felhasználásukról valószínűleg továbbra is csak szélesebb és mélyebb ismeretek birtokában lehet.
Bulvárlapok, tévécsatornák valóságshow-i és a különféle populáris témákat feldolgozó hírportálok egymás hatását erősítve ontják, hajszolják, gyártják az információt, hogy minél több vásárlót, felhasználót, potenciális reklámfogyasztót találjanak – ez tény. De az mindenképpen túlzó állítás lenne, hogy magának az emberiségnek a bulvárhírek (vagy általánosabban: a pletyka) iránti igénye nőtt meg ennyire az elmúlt évtizedekben. Elég azt leszögezni, hogy az információs eszközök száma nőtt, és az információhoz való szabadabb hozzáférés vált mindennapossá.
A Nagy Testvér most belülről figyel
Ami a fentebb megfogalmazott második és harmadik kérdést illeti (hogy t. i. mit értsünk „a modern fegyelmező társadalom”, illetve „a posztmodern ellenőrző társadalom” fogalmán), ezekhez már nehezebb releváns kijelentésekkel kapcsolódni egy rövid recenzió keretein belül. Inkább csak a kutatási irányzatok és a jelentősebb kutatók megnevezése lehet a cél. A lényeg röviden talán így foglalható össze:
Míg az újkorban a szociális mintakövetés és a szabályokhoz való igazodás kikényszerítése az emberek nagy tömegeinél intézményesen, a fegyelmezés, a fizikai és szellemi kényszer alkalmazásával ment végbe, a legújabb korban ez már inkább csak a folyamatos ellenőrzés, majd az önellenőrzés eszközeivel valósul meg.
A tanulmány szerzője ezzel kapcsolatban elsősorban francia és német szociológusokra hivatkozik, Norbert Elias, Michel Foucault és Gilles Deleuze, Marcel Mauss „nyomdokain halad”. Mindnyájan foglalkoztak filozófiával, pszichológiával, sőt orvostudománnyal is. Példaképeik között van Karl Jaspers és a magyar származású Karl Mannheim, a tudásszociológia egyik alapítója. (A bőséges irodalomjegyzékből kiderül, hogy a ma igen divatosnak számító Michel Foucault művei közül több is olvasható magyarul, például: Felügyelet és büntetés. A börtön története; A szexualitás története; Az igazság és az igazságszolgáltatási formák; Elmebetegség és pszichológia. A klinikai orvoslás születése; A bolondság története a klasszicizmus korában stb.)
Új fejlemény az elmúlt ötven évben – és ez a tanulmány eredeti állítása, a szerző saját hipotézise –, hogy mind a fegyelmezést, mind az ellenőrzést immár saját magunk "oldjuk meg", a modern kommunikációs eszközök segítségével. Hogy mit szabad és mit nem, mi a követendő viselkedési norma, divat, életstílus, azt ma már nem annyira intézmények (törvények és bírák, vallás és egyház stb.) szabják meg, hanem (hiszen demokráciában élünk) mi magunk választjuk ki a végtelen számú, előttünk felvonuló lehetőség közül. Manapság viszonylag kevesen járnak templomba, színházba vagy sportversenyre, de sokan néznek valóságshow-t, kibeszélőshow-t, vásárolnak bulvármagazinokat. Interneten szörfölünk, blogolunk, csetelünk, így éljük át „virtuálisan” az élményeket, dolgozzuk fel a konfliktusokat, tekintjük át a lehetséges megoldásokat, választjuk ki a nekünk megfelelő mintákat.
Ha meggondoljuk, nem annyira életidegen, és nem is gyökeresen új dolog ez, mint ahogy sokan állítják, kárhoztatva a számítástechnika nyomán terjedő új kommunikációs szokásokat. A görög színház által kiváltott katharzis is a lényegét tekintve egy fajta virtuális élmény volt: nem a nézőnek kellett a színpadon elvéreznie, eljátszották ezt helyette a színészek. Ráadásul a saját korlátaink (neveltetés, iskolázottság, anyagi helyzet stb.) szinte ugyanúgy behatárolják a mintaválasztásainkat, mint korábban.
Miről vall a sztár teste?
„Miből fakad az a fokozott figyelem, amely a sztárok testére irányul? Miről vall a sztár teste abban a formában, ahogy azt a bulvármédia megjeleníti?” – teszi fel a kérdést Felföldi Barnabás.
Állítása szerint „az emberi test mindenkori ábrázolásai az adott társadalom uralmi viszonylataiból fakadó társadalmi elvárásokra (kényszerekre) reflektálnak”. „Az európai (nyugati) típusú társadalmakban az emberek közötti kapcsolatok szabályozásában a külső kényszerektől a fokozódó önkontrollon keresztül az automatikusan ható egyéni önkényszer (lelkiismeret, szégyen- és kínosságérzés) veszi át a testi viselkedés, a kommunikáció és a gondolkodás irányításának funkcióját.” „Míg a fegyelmező társadalom számára az iskola, a börtön, a gyár, a kórház, a laktanya és a család is az elzárás (és az elzárva megfigyelés) analógiás mintáiként (…) működött, addig az ellenőrzés társadalmában a moduláció szervezőelve uralkodik el.”
Tehát: megnőtt az információhordozók száma és könnyebb lett a hozzáférés, továbbá megszűnni látszik a központi fizikai-erkölcsi irányítás és normarendszer. A felhasználó szabadabbá vált az információ kiválogatásában, de saját magának kell gondoskodnia arról, hogy valahogyan el ne tévedjen ebben az iránymutatás nélküli világban, és képes legyen felmérni a helyzetét a tömegben, igazodni a közösség elvárásaihoz. Eközben alakulnak ki olyan aránytévesztések, mint az anorexia és más hasonló pszichés eredetű betegségek, melyeket az a fokozott kényszer vált ki, hogy a saját testünket szigorú ellenőrzés alatt tartsuk, és ezáltal megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak.
„Akár tetszik, akár nem, a társadalom a test folytonos figyelését, rendszeres próbatételeit, készenléti állapotát, fegyelmezését kívánja meg a munkát, szülői feladatokat vállaló, iskolába járó, városban közlekedő vagy közéleti életet élő embertől, tehát ezekkel a kényszerekkel nemcsak a sztárok szembesülnek. Jóformán mindenkinek számolnia kell a folytonos megfigyelés lehetőségével – gondoljunk a vállalati és köztéri kamerákra, a munkahelyi e-mailek szűrésére, az internetes barangolás követhetőségére. A személyes imázs építése egyre terjedő kívánalom (például a munkahelyi előmenetel miatt), és ennek fontos eleme az öltözködésre, a jól ápoltságra, az állóképességre vonatkozó elvárások teljesítése. A felelős öngondoskodás sűrűn propagált elve alapján a test karbantartásának, a betegség megelőzésének egzisztenciális kényszere ugyancsak általánossá vált, hiszen a munkaadók jobban ragaszkodnak a keveset betegeskedő alkalmazottakhoz, továbbá az egészségügyi szolgáltatásokért is egyre nagyobb önrészt vagyunk kénytelenek vállalni.”
Ez már valóban túllép az orwelli világon: önmagunkat tartjuk ellenőrzés alatt. Mindennapjaink valósága ez. Megszoktuk és korántsem találjuk olyan hátborzongatónak, mint Steven Spielberg Minority Report című filmjének híres jeleneteiben azt, amikor a főhős egy gyanús hátsóudvarban működő lengyel(!) sebésszel kicserélteti a szemgolyóját, csak hogy kicsússzon a mindenhol jelenlévő íriszellenőrző készülékek hatalma alól. (Később a feje búbjáig elmerül egy teli kádban, hogy a pókszerűen közlekedő, mindig éber kis ellenőrzőrobotokat is kijátssza.)
Ez már Deleuze elméletének, a BwO-nak (Body without Organs) a szószerinti megvalósulása, habár csak a film világában: szervek nélküli testté változtatni valakit, saját magunkat, hogy ezáltal megkísérelhessük még jobban aktivizálni a virtuális képességeinket.
Összefoglalva: a legújabb korban a testiség, az erotika ábrázolása, a híres emberek magánéletének kiteregetése kuriózumból vagy luxuscikkből propagandaeszközzé és mindennapi árucikké, egyesek számára megélhetéssé vált. A kommunikációs technológia változásával minden új technikát, így a nyomtatást, a fényképészetet, a mozgóképet és a számítógépet is felhasználják az ilyen tartalmak megjelenítéséhez és terjesztéséhez. Aki sztárrá válik, az árucikké is válik életének minden pillanatában, ezzel számolnia kell, de bárkiből lehet sztár, aki bekerül a sztárcsinálók gépezetébe, hiszen, ahogy Andy Warhol mondta, mindenkinek jár 15 perc hírnév.
2010. március 29., hétfő
Blogot írok! De miről?
Bő hónapja annak (február 23.), hogy az első bejegyzést tettem ide. Azóta sok minden történt velem is, a család többi tagjával is, Feri nagymamával is. Ő sajnos még mindig a kórházi ágyat nyomja, de ezt most nem részletezem, mint ahogy a többit sem. Pedig mesélhetnék...
Néhány esemény címszavakban:
Kertész Péternél megint vadul hajbakaptak a bloggerek -
Befizettem a lejárt jogosítványom miatti büntetést -
Afganisztánba újabb magyar katonai egységeket vezényeltek -
A műszaki vizsgán plusz húszezret fizettettek velem eredetvizsgálat jogcímen (jogtalanul!) -
Megnyílt a Szentendre-Budapest-Párizs kiállítás az Erdész Galériában -
(a gondolatjelek mögé majd url-ek jönnek)
Szóval kb. így nézne ki egy blog, ha én magam akarnék blogot írni. Blogot, azaz számítógéppel szerkesztett, az interneten közzétett, mások által megjegyzésekkel ellátható naplóféleséget.
Néhány esemény címszavakban:
Kertész Péternél megint vadul hajbakaptak a bloggerek -
Befizettem a lejárt jogosítványom miatti büntetést -
Afganisztánba újabb magyar katonai egységeket vezényeltek -
A műszaki vizsgán plusz húszezret fizettettek velem eredetvizsgálat jogcímen (jogtalanul!) -
Megnyílt a Szentendre-Budapest-Párizs kiállítás az Erdész Galériában -
(a gondolatjelek mögé majd url-ek jönnek)
Szóval kb. így nézne ki egy blog, ha én magam akarnék blogot írni. Blogot, azaz számítógéppel szerkesztett, az interneten közzétett, mások által megjegyzésekkel ellátható naplóféleséget.
2010. február 23., kedd
Kórházi (v)iszonyok
"Feri nagymamával, aki karácsony előtt a lábát törte, mert leesett az asztalról - hogy hogy kerül a nagymama az asztalra? no nem holmi táncikálás, hanem természetesen az ünnep előtti nagytakarítás, ablakpucolás részeként -, és emiatt a kórházi ágyat nyomja, szóval F. nm.-val ma megint részt vettünk a "Hajtóvadászat az orvosra" című vidám magyar népi játékban."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
